Államkincs
a pénzügytanban az a pénzkészlet,
melyet rendkivüli szükség, nevezetesen hadviselés esetére tesz felre az állam.
Az Á. tehát különös célra lekötött része az ingó államvagyonnak, mely
gyümölcstelenül hever, de viszont mindig kéznél van, mikor az állam érdekei
rendkivüli eszközök rögtönös igénybevételét kivánják. Régibb uralkodók
kincseitől eltekintve Á. felett rendelkezett az ujabb időkben Poroszország, hol
már L Frigyes Vilmos létesített ilyent. Az 1866. évi osztrák háboruban a
készletet felhasználták s aztán ujabb készletet tettek felre 30 millió tallér
összegben. Az új Németbirodalom a francia hadi sarcból 120 millió márkát
szentelt e célra, mely összeg a spandaui fellegvárban van őrizet alatt;
rendeltetése a mozgósítás költségeinek fedezése; felhasználása törvény szerint
csakis császári rendeletre s a szövetségtanács és birodalmi gyülés előleges
vagy utólagos hozzájárulása mellett történhetik. Tisztán közgazdasági
szempontból az Á. félretétele a nemzeti termelés rendelkezésére álló tőkék megrövidítése
s így nem volna helyeselhető, ha itt egészen más természetü, nevezetesen
politikai szempontok nem lennének irányadók. Viszont jól kifejlett s a
hazafiság tekintetében megbizható hitelszervezet feleslegessé teheti az Á.
tartását.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|