Államköltségvetés

(költségelőirányzat, állambudget), törvényalakba foglalt előzetes meghatározása az állam bevételeinek és kiadásainak; a törvény maga, mely a költségelőirányzatot tartalmazza, költségvetés, budgetv. pénzügyi törvénynek neveztetik. A parlamentáris költségvetésijog legrégibb hazája Anglia; innen eredt, a «budget» szó is, mely közönségesen bőrtárcát jelent, parlamenti műnyelven régebben a kincstárnok (pénzügyminiszter) ama bőrtáskáját jelentette, melybon az állampénztári számadásokat az alsóházba hozta, mig később magának a költségvetésnek jelölésére ment át. A költségvetés megállapítása a modern alkotmányos államokban a törvényhozó testületek legsarkalatosabb és nagyfontosságu jogosítványa, mely által nemcsak az államháztartás rendjét és egyensúlyát biztosítani hivatvák, hanem az összes államkormányzati és közigazgatási működést befolyásolhatják. A budgettörvényjavaslat tárgyalásakor gyakorlat szerint általánosságban és részleteiben beható kritika tárgyává tétetik a kormány eljárása, érvényesíttetik ú. n. politikai felelőssége a minisztereknek, irányeszméket nyer a kormány az igazgatás szellemét illetőleg. Az államélet anyagi és szervezeti fejlődése közvetlen függésbe jut a budgetjog által a törvényhozástól, amennyiben a fejlődés anyagi eszközei csakis hozzájárulásával szerezhetők meg. A legtöbb államban az összes állami bevételek és szükségletek tárgyalt képezik az időszaki költségvetési megszavazásnak. Radikális részen azt a felfogást érvényesítik, hogy az összes költségvetés megtagadásának joga is megilleti a törvényhozást, illetőleg annak egyik vagy másik házát.

Állambölcsészeti szempontból e felfogás nem helyeselhető, mert gyakorlatilag az államélet megakasztását, az államrend, sőt egyenesen az állam megsemmisülését vonná maga után, illetőleg a kormányhatalmat a «salus rei publicae suprema lex» elve alapján, hatalmi rendelkezésekre kényszerítené; jogi szempontból főleg az hozható föl ama felfogás ellen, hogy a törvényhozás egyik háza sem hozhat oly határozatot, mely as államjövedékekre, adókra, illetékekre stb. vonatkozó érvényes törvények végrehajtásának megakasztását, hatályának felfüggesztését jelentené. Igen szépen és meggyőzően fejti ki a budgetjog természetét és terjedelmét Gneist porosz jogtudós «Budget und Gesetz» címü monográfiájában. Államháztartásilag nagy jelentöségü a budget reális szerkesztése, vagyis úgy a kiadások, mint a bevételek előirányzásában a valóságos eredmények megközelítése. Az optimizmus az államháztartás egyensulyát megrontja, mig a pesszimizmus esetleg szükségtelen feleslegek felhalmozását idézi elő, elvonván jelentékeny tőkeállományt a nemzeti gazdaságból. A törvényhozás ama határozata, mely a megállapított költségvetés végrehajtására a kormányt felhatalmazza, vagyis feljogosítja arra, hogy a benne foglalt bevételeket beszedje és azokat a meghatározott módon felhasználja, appropriációnak neveztetik. Alapeszméje az, hogy az állam költségvetésének megállapítása nem lehet bizalmi kérdés, mert állami életérdek, de a költségvetés végrehajtása egy bizonyos kormánytól bizalom hiányán megtagadható.

A költségvetésben megajánlott összegeknek más célokra fordítása, mint amelyekre engedélyezvék, hiteltúllépések és egyáltalán minden eltérés a budgettörvény határozmányaitól, oly szempont alá esik, mint bármely törvénysértés. Tehát csakis ú. n. szükségrendeleti mentsége lehet. Ha igazoltnak találja azt a törvényhozás, akkor megadja a felmentvényt, utolagos jóváhagyást, mely, a mennyiben a költségvetési törvényen sérelmet ejt, indemnitynek neveztetik. Indemnitynek nevezik még nálunk a kormánynak külön törvény által való felhatalmazását arra, hogy a költségvetési törvény időtartamának lejárta után meghatározott ideig, illetőleg ezen belül az uj költségvetési törvény hatálybalépéséig, az előbbi költségvetési törvény által meghatározott módon és mérvben beszedhesse az állam jövedelmeit és fedezhesse a szükségleteket. Ha a kormánynak nyilt felhatalmazása van arra, hogy bizonyos célra megszavazott összegeket esetleg egészben vagy részben más célra is felhasználhasson, akkor szólunk átruházási jogról (virement). A költségvetési időszak a legtöbb államban egy év, és pedig a rendes naptári év; de vannak eltérések, így p. Bajor- és Szászországban, Badenben két, Svédországban három év; Angliában a költségvetési év ápr. 1-től, Portugáliában és az északamerikai Unióban jul. 1-től kezdődik. A budget-k szerkesztési módjuk szerint megkülönböztetek nettó és bruttó budgetet, amaz a bevételek beszedési költségeit nem, csupán a tiszta jövedelmeket tüntetvén föl, nem adja teljes képét az államháztartásnak. Ma általánosan a bruttóbudget elvét követik.

Magyarországon az Á. megszerkesztése a pénzügyminiszter feladata. A minisztertanácsban való tárgyalás és ő felsége engedélye után ő mutatja be a képviselőháznak, sokszor programmszerü beszéd expozé kiséretében. Az 1848. évi III. t.-cikk azt rendeli, hogy a költségvetési javaslatot a képviselőház elé kell, s a főrendekhez nem lehet először beterjeszteni. Az 1867. évi X. t.-c. értelmében, ha a király az országgyülést elnapolja, feloszlatja v. évi ülésszakát berekeszti, mielőtt a minisztérium jövő évi költségvetést előterjesztette volna, az országgyülés még abban az évben és pedig oly időben hivandó össze hogy a jövő évi költségvetés az év végéig letárgyalható legyen. Az Á. szükségleti és fedezeti főrészre oszlik. A szükségleti rész három csoportot fogiad magában, ú. m. a) rendes kiadásokat; b) átmeneti és beruházási; c) rendkivüli közösügyi kiadásokat. A fedezeti részben két csoport, ú. m. a rendes és az átmeneti bevételek csoportja van megkülönböztetve. Az Ausztriával közös, illetve közösérdekü voltuknál fogva közösen intézett ügyek költségvetését mint közös költségvetést a közös minisztérium terjeszti a delegációk elé, melyek azt tárgyalják és megállapítják. A közös költségvetési szükségleti összeg a quóta arányában terheli a monarkia két államát. A Magyarországra eső rész a magyar költségvetésbe felveendő, csakhogy mennyiségére nézve a magyar országgyülés által többé nem tehető vita tárgyává.

Forrás: Pallas Nagylexikon