Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Államtanács... ----

Magyar Magyar Német Német
Államtanács... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Államtanács

A modern alkotmányos monarkiákat megelőzőleg, tehát 1789 előtt Európa szárazföldi államaiban az államtanács különböző elnevezés alatt (Staatsrath, conseil royal, conseil du roi, consejo real stb.) magát a legfőbb kormánytanácsot jelentette, tehát a legfőbb állami méltóságok és legfőbb állami tisztviselők kollégiumát, amelynek meghallgatása nélkül az ural kodó fontosabb államügyekben uralkodási aktust nem végzett még oly államokban sem amelyekben nem a miniszterek képeztek ez államtanácsnak számbeli túlsulyát. Ebben az értelemben tehát az államtanács legfőbb kormányzati, legfőbb közigazgatási hatóság, mely gyakran birói funkciót is végzett, s ennek az illetékességi összeütközések eseteiben és a közigazgatási biráskodás kérdéseiben tulajdonkép csak némi kibővítése volt, amit ma minisztertanácsnak nevezünk; sőt az Á. a király elnöklete alatti tartott minisztertanács fogalmával, még a jelenlegi dán alkotmány szerint is, azonos (Grundlov III. 15); Svédországon pedig magának a minisztériumnak hivatalos neve A. («Staats-raad», Regeringsform 5. §), aminthogy a szakminiszterek közül is csak kettő viseli az államminiszter címet, a többi szakminiszter valamint a 3 tárca nélküli csak «államtanácsos» (6. §); szintúgy van ez Norvégiában (Grundlov 5, 12), hol csak 1 államminiszter és 7 államtanácsos alkotja az államtanácsot. Angliában az ú. n. titkos tanács, «Privy Council» volt a parlamentarizmus kifejlődése előtt az Á.,. elannyira, hogy a miniszterek még ma is mint «privy councilor»-ok végzik magas tisztöket államjogi fikció szerint, de a parlamentárizmus kifejlődése óta a «Privy Council» hagyományos alakja háttérbe szorult. (L. «Nagy-Britannia».)

A német államokban és Ausztriában

is (jóval 1848 előtt) azonos volt az államtanács fogalma a legfőbb kormányzat és legfőbb kollégium fogalmával, habár a «Staats-und Conferenzminister»-ek előtérbe nyomulása óta a «véleményadás» (Gutachten») és a közigazgatási rendszabályok elvének megállapítása lett itt is az államtanács igazi hivatása, szintúgy mint Poroszországban az 1817 márc. 20-iki és 1848 január 16-iki rendelet értelmében 1884-ben megkisérlették az időközben a népképviselet behozatala (1850) óta csaknem egészen elaludt «Staatsrath»-ot a trónörökös elnöklete alatt reaktiválni, sőt föl is frissítette L Vilmos király a főméltóságok és legfőbb állami tisztviselők eme kollégiumát rang nélküli jeles szakértők meghivása által is, de mindeddig kevés sikerre vezetett ez a kisérlet, miután bajos az ily hagyományos alapon állított Á.-ot a modern népképviseleti monarchia kormányfelelősségi rendszerével összeegyeztetni.

A francia Á.

Egészen más természetü már genezisénél fogva is a francia Á. («Conseil d"état»), amely a Sieyés-Bonaparte-féle alkotmánypolitika folytán az 1799. év (An VIII) konzuláris alkotmány alaptörvényét kifejlesztő 1802-iki «Sénatus consulte» által lőn bevezetve a francia államjogba. Ez az «államtanács» már határozott körvonalakban domborodik elénk a maga szervezetében a munkamegosztás és a kiváló szakértelem alapján mint a kormány vezérkara a törvényhozási ügyekben. Az 1804-iki máj. 18-iki «Sénatus-Consulte» (I. Napoleon császári alkotmánya) a törvényjavaslatok és a közigazgatási szabályrendeletek («reglement d"administration») fölött való tanácskozást, illetőleg azoknak a törvényhozó testület s a kormány elé terjesztendő szerkezetbeni kidolgozását, előkészítését teszi az Á. föladatává, és 6 szakosztályra osztja az államtanácsot; l. törvényhozási, 2. belügyi, 3. pénzügyi, 4. hadügyi, 5. tengerészeti és 6. kereskedelemügyi szakosztályra.

Az 1852-iki (III. Napoleon) alkotmány pedig valóságos alkotmányjogi tényezővé tette az A.-ot mint nagy államtestületet («grand corps d"état»). Míg az 1848-iki «Constitution» 72-ik pontja az Á. tagjait 6 évre választatja a nemzetgyülés által, III Napoleon az államtanácsosok kinevezését saját magának tartotta fönn és elmozdíthatásukat («révocables» szelidebb néven) beleiktatta az alaptörvény szövegébe (Titr. VI. 48), de legalább fényesen díjazta őket, 25,000 frank évdíjat rendelvén egy-egy államtanácsosnak, ugyancsak magában az alaptörvényben. Az 1848-iki «Constitution» szerint az államtanácsnak nyilatkoznia kell a kormány törvényjavaslatai fölött előzetesen és ama nemzetgyülési kezdeményezésből származó javaslatok fölött, melyeket a nemzetgyülés az Á.-hoz utasít (VI. 75); ugyancsak az Á. készíti elő a közigazgatási szabályrendeleteket és ellenőrzi az egész közigazgatást elannyira, hogy a köztársaság elnöke az Á. figyelmeztetésére föloszthatja a megyei, kantonális és municipiális tanácsokat (1840, VII. 80). Az 1852-iki alkotmány szerint az A. (amelynek tagja 40-50) szerkeszti a törvényjavaslatokat, a közigazgatási szabályrendeleteket és megoldja a közigazgatási eljárásban fölmerülő nehézségeket, tehát dönt az illetékességi esetekben, biráskodik a « Contentient»-ben és legfőbb fóruma a közigazgatási biráskodásnak. (1852 VI. 50). Az Á. védelmezi a kormány nevében a törvényjavaslatokat a szenátus és a törvényhozó testület előtt; az Á. szónokait e célra az államfő jelöli ki, mely utóbbi rendelkezése az 1852-iki alaptörvénynek azonban csak 1860-ig maradt érvényben, midőn a nov. 24-iki dekretum e szónoki tisztet a tárca nélküli miniszterekre ruházta át; 1863-ban (jun. 23. decret.) az államminiszterre minister d"état ruháztatott e tiszt, az 1867 febr. 5. dekrétum azonban ismét az Á. elnökét, alelnökeit és szakosztályi elnökeit bizta meg e teendővel, fönhagyván az államminiszternek jelzett tisztét és egyuttal elrendelvén, hogy a szakminiszterek is védelmezhetik a szenátus és törvényhozó testület előtt a kormány javaslatalt. A miniszterek egyébként ranggal, székkel és szavazattal birtak az Á.-ban. (1852 VI.-51 53). A jelenlegi francia köztársaság Á.-ról 1. «Franciaország».

A Spanyol Á.

A francia Á.-ot utánozta Spanyolországban már az 1808-iki alkotmány («Constitntion» VIII. 51-60) az 1812-iki alkotmány («Const.». VII. 231-241), amely szerint az Á. tagjai (40) a Cortes ajánlatára a király által neveztetnek ki (VII. 233), valamint az 1835-iki alkotmány, («Const.») 1856-iki «Act. addic. »-ja is elrendeli A. « Consejo de Estado» fölállítását, azt a kötelességet róván a királyra, hogy azt a törvény által kijelölendő esetekben meghallgassa. (Act Add. 11.) Spanyolország jelenlegi A.-áról l. «Spanyolország ». Portugália 1826-iki alkotmánya («Carta de Ley» VII. 107-112) a király által éltök fogytáig kinevezett tagokból álló Á. fölállítását rendeli el, amelynek tagjai meghallgatandók a király által minden fontosabb állami ügyekben, így a hadüzenet, békekötés, külhatalmakkal való alkudozások kérdésében, továbbá a közigazgatási szabályrendeletek dolgában, különösen pedig a király mindamaz aktusaira vonatkozólag, amelyeket az alaptörvény a királynak mint «mérséklő hatalomnak» utal a felségi jogkörébe. (Carta de Ley 72). Kivételt ez utóbbiak közül csakis a miniszterek elbocsátása képezvén (74 5), mely esetben az alaptörvény nem enged befolyást az államtanácsosoknak a király szabad elhatározására, a parlamentárizmusra való tekintetből, ami annyival inkább természetes, minthogy VII. 112 szerint a király által kinevezetteken kivül nemcsak a trónörökös tagja az A.-nak állásánál fogva, mihelyt 18-ik életévét betölti, de Portugália királya a királyi ház egyéb hercegeit is föl van jogosítva az Á.-ba meghivni. A legfőbb törvényszék birált az alaptörvény (130) szin tén «államtanácsos» cimmel ruházza föl, illetékességébe tartozván ez alaptörvény (131) szerint úgy a döntés az illetékességi összeütközési ügyekben mint a legfőbb törvényszék és másodfolyamodásu birák, valamint a diplomaták által hivatalos ténykedésök közben elkövetett bűntettek és vétségek fölött való biráskodás is. A jelenlegi portugál Á.-ra nézve l. « Portugália».

Olaszország

1848-iki alaptörvénye nem rendeli el Á. fölállítását, de mégis létrejött az Á. Olaszországban és az 1865-iki márc. 20-iki törvény megalkotása folytán az olasz Á. 3 szakosztályra oszlik: u. m. a belügyek, a jogszolgáltatás és kultusz és a pénzügyek szakosztályára. Az alapeszmét szintén a franciától kölcsönözte Olaszország is L. «Olaszország». Németalföld alkotmánya («Grondwere») eredeti (1815) szövegében elrendelte már az Á.-ot; az 1848-iki revideált alaptörvény szerint (VII. 71, 72) a király tartozik az Á. elé terjeszteni minden törvényjavaslatot, eredjen az akár a királyi, akár kamarai kezdeményezésből, valamint minden közigazgatási rendszabályt az anyaország és a gyarmatokat illetőleg. Minden törvény és királyi rendelet a cime után jelzi, hogy az Á. meghallgatásával jött létre. Ezenkivül meghallgathatja az A.-ot a király mindazokban az ügyekben, amelyekre nézve ezt szükségesnek tartja. A trónörökösnek csak konzultativ szavazata van az államtanácsban. L. « Németalföld ».

Görögország

1864-iki alkotmánya (VIII, 83-89) elrendeli az Á. fölállítását, de csakis arra a célra, hogy az a törvényjavaslatokat előkészítse és megvizsgálja azokat, ha netán a törvényhozó testület módosításokat talált volna ejteni a kormány által előterjesztett javaslatokon. A törvényhozó testület kezdeményezéséből benyujtott javaslatok szintén az Á. elé terjesztendők előzetes megvizsgálás végett ha már a törvényhozás elfogadta elvben azok alapgondolatait. Az Á. tagjait, számra 1520-at, kiknek évdíját az alaptörvény 7000 drachmában állapítja meg, a minisztertanács előterjesztésére a király nevezi ki. A jelenlegi Á. nélküli állapotra 1. «Görögország». Az 1864-iki görög alaptörvény szerint fölállított Á. eszméje, tekintve annak kizárólag a törvényjavaslatok előkészítésére és szakszerü megvizsgálására szorítkozó illetékességét s munkakörét, a legtisztább eszméje egy modern kulturállam és jogállam Á.-ának; egyedül az ily Á. fér meg a népképviseleti alapon nyugvó parlamentáris monarkia eszméjével; mert a közigazgatás ellenőrzése, szabályrendeletek kidolgozása által való irányítása már beleütközik a miniszteri felelősségbe (ezért nem állította föl 1830-ban Belgiumban sem Á.-ot. L. «Belgium»); a «Contentieux» elintézése, valamint egyátalán a közigazgatási biráskodás, nem utasítható a valóban parlamentáris monarkia vagy köztársaság munkakörébe; sokkal jobban ellátja a közigazgatási biráskodást a végérvényesen, legfelsőbb fórumon tüzetesen erre a célra rendelt legfőbb közigazgatási biróság; az illetékességi összeütközések kérdésében is céLszerübben járhat el egy illetékességi törvény szék; átalában birói funkciókkal ruházni föl ugyanazt a testületet, amely a törvényjavaslatok előkészítésére és megvizsgálására lehet ma már csak hivatva első sorban: ez nem való a munkafölosztás elvére fektetett valóban modern kultur- és jogállamba.

Svájc

Á. van a svájci kantonokban is, p. Genf kantonban («Const.» VII. 65-93), de az itt valóságos kormányt jelent; másfelől Oroszországban az «államtanácsos» cím ugyan merő kitüntetés csupán, de azért mégis van Oroszországban Á., csakhogy «Birodalmi tanács» a neve. Ez az orosz birodalmi tanács tulajdonképen a törvényhozó testületet helyettesíti, amennyiben t. i. a cár autokrator felségjogainak túláradó malasztja a miniszterek által kidolgozott törvényjavaslatok és költségvetési előirányzat szakszerü megvizsgálásával bizza meg 1810 óta állandólag egyéb teendők mellett e 3 szakosztályra (törvényhozás, közigazgatás és pénzügy) oszló, de azért együttes (teljes) ülésben is tanácskozó (de csakis tanácskozó, azaz a cár kormányával szemben döntő erejü határozatot nem hozható), merőben kinevezett tagokból álló magas államtestületet. (L. «Oroszország».) Magyarországon az 1848: III. t.-cikk 19. §-a rendelte el egy «álladalmi tanács» fölállítását és a következő országgyülésen való «állandó elrendeztetését» «az ország közügyei felett tartandó értekezés végett». Amennyire homályos és fogalomzavarra alkalmat szolgáltató a törvénycikk eme §-ának szövegezése, amin:tekintve az akkori tájékozatlanságot és izgalmakat, meg az idő rövidségét nem is igen szabad megütköznünk, éppen annyira sajátszerü az a túlóvatosság, amellyel 1848: óta törvényhozásunk ezt a kérdést (dacára az időközben felmerült interpellációknak, sőt magántörvényhozói kezdeményezésből eredt konkrét javaslatnak, 1878) magától mindenha távoltartani igyekezett, elannyira, hogy még csak el sem is törölte, sem föl nem függesztette, sem hatályon kivül nem helyezte az 1848: III. 19. t.-cikknek az Á. fölállítását elrendelő

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is