Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Állategészs... ----

Magyar Magyar Német Német
Állategészs... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Állategészségügy

a házi állatok egészségügyi állapota és az ennek megvédésére, javítására és állandósítására irányuló intézkedések és eljárások összesége. A tekintélyes nemzeti vagyon, melyet valamely orszáa állatállománya képvisel, már régebben arra indította a kormányokat, hogy e vagyont betegségek okozta megkárosodásoktól alkalmas védekezési és elfojtó intézkedések életbeléptetéséve1 lehetőleg megóvják. Kezdetben ez intézkedések csak arra szorítkoztak, hogy a ragályosaknak ismert betegségekben szenvedő állatoknak az egészségesekkel való közlekedését többé-kevésbbé megszoritották; később egyes betegségeknél a betegek leölésével a ragályanyag megsemmisítésére irányult a törekvés, mely cél elérésére azóta, hogy a ragályanyagok élő szerves lények alakjában felismertettek, a fertőtlenítés is szolgál. A nemzetközi állatforgalom élénk-ülésével az egyes államok egymással szemben is oly intézkedéseket léptettek életbe, melyek az importáló állam állatállományát a betegségek kivülről történhető behurcolása ellenben megvédeni hivatvák (l. Állategészségügyi egyezmény). Kapcsolatosan alkalmas szakemberek képzése is szükségessé vált, kiknek feladatát egyfelől a megbetegedett állatok gyógykezelése, másfelől az állatjárványok ellen szükséges intézkedések végrehajtása körül való közbenjárás képezi (l. Állatorvostan és Állatorvosi akadémia).

Magyarországon legelőször az 1859-ben kiadott helytartósági szabályrendelet foglalkozik az állati járványok ellen való védekezéssel. E rendelet azonban már megfelelő számu szakerő hiányában is alig hajtatván végre, az ország állategészségügyére nem igen volt befolyással. A hatvanas években pedig a keleti marhavész (l. o.), u. m. azelőtt is nem egy izben, felette nagy pusztításokat okozott az országban és majdnem folytonos uralkodása szarvasmarháink fellendülni kezdő kivitelére is igen bénítólag hatott. Az alkotmányos kormány az ebből eredő nagy vészteségek elhántása céljából az állategészségügyet, mint a közigazgatás egy külön ágát, az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium egy külön osztályának vezetése alá helyezte és mindenekelőtt az 1859-iki járvány-szabályrendelet pontosabb végrehajtására, valamint alkalmas új miniszteri rendeletekkel való kiegészítésére törekedett. Ez előkészítések után megalkottatott az 1874. évi XX. t.-c., mely tulajdonképen az akkor még mindig meg nem szünt keleti marhavész elfojtását célozta ugyan, de az irtó eljárásoknak központi vezetés alá helyezésével, a beteg állatok kártérítés mellett való leölésének, a megbetegedési és elhullási esetek kötelező bejelentésének elrendelésével, valamint az állatforgalom ellenőrzésére szolgáló marhalevél-intézmény szabályozásával nagyban hozzájárult az állategészségügyi állapot egészben való javulásához. A törvény megalkotásának tkpi célja rövid idő alatt eléretett, mert 1881 óta a keleti marhavész az ország területéről teljesen kiirtottnak tekinthető. A törvény végrehajtásával kapcsolatosan azonban új hasznos intézmények is létesültek, igy: az ország határa mentén a szarvasmarha-állomány törzskönyvezése és a veszteglő intézetek, p. a sertésveszteglők Kőbányán és Sopronban; egyidejüleg az állatorvosok száma jelentékenyen szaporíttatott, az állatorvosi szakoktatás pedig új tanintézet létesitésével, a tanfolyam meghosszabbításával és a hallgatók előképzettségének emelésével magasabb színvonalra emeltetett. A rendezett állategészségrendészeti közigazgatás számára meglévén ezekben a széles és biztos alap, végre a törvényhozás megalkotta az 1888: VII. t: c.-et, mely a vele kapcsolatosan kiadott végrehajtási rendelettel és a később kiadott pótrendeletekkel egyetemben szabályozza ez időszerint Magyarországon az összes állategészségügyi szolgálatot.

Magyarországon az állategészségügyi rendészet jelenleg a főldmívelésügyi minisztérium, illetőleg e minisztérium állategészségrendőri osztályának vezetése alatt áll. A minisztérium képviseli állategészségügyekben a III.-adfoku hatóságot, melynek mint II.-odfoku hatóságok az alispánok, illetőleg törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi tanács, Fiuméban pedig a m. kir. tengerészeti hatóság, végül ezeknek mint I-sőfoku hatóságok kis és nagy községekben a főszolgabirák, rendezett tanácsu városokban a polgármesterek, törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi rendőrkapitányok, Budapesten a kerületi előljárók, Fiuméban pedig a rendőrfőnök vannak alárendelve. E hatóságok mellett a szorosan szakszerü állategészségügyi szolgálatot az állami, a vármegyei (járási), a városi, a községi és a körállatorvosok látják el. Az állami állatorvosok, kiket a földmívelésügyi miniszter nevez ki és kik szabályszerüen előirt egyenruhát viselnek, öt rangosztályba vannak sorozva a következő címekkel és illetményekkel:

Az elsőfoku hatóságok szakközegei a vármegyei, illetőleg városi és községi állatorvosok. 1891-ben a 407 járásban 140 vármegyei állatorvos működött; volt ezenkivül 140 városi, 102 községi és 48 körállatorvos és 248 magánállatorvos. Az állami és a törvényhatósági állatorvosi szolgálatra csak azok képesitvék, kik két évi gyakorlat után az állatorvosi tiszti vizsgát a minisztérium által e célra kiküldött bizottság előtt letették.

Az állandó egészségügyrendőri intézkedések sorába tartoznak: a határnak teljes v. részben való elzárása, illetőleg a behozatalnak bizonyos kjjelölt belépő állomásokra való korlátozása, oly országokból eredő állatok és állati nyersterményekkel szemben, melyek állategészségügye kedvezőtlen és melyek azért állandóan fertőzötteknek tekintetnek; a szarvasmarha törzskönyvezése a román és a szerb határ mentén 35 kilométernyi kiterjedésben; a sertésveszteglő hivatalok Kőbányán és Sopronban (létesültek 1880 febr. 1-én). Más országokból álla tok és állati nyerstermények származási igazolványok, illetőleg marhalevelek kiséretében hozhatók be. A belföldi állatforgalomban a házi állatok minden helyváltoztatás esetén szabályszerü marhalevelekkel látandók el (l. Marhalevél), a vásárok állatorvosi felügyelet alatt állnak és külön intézkedések szabályozzák a vágóhidak berendezését és a levágandó állatokkal való elbánást, az állatállomány megvizsgálását a tavaszi legelőre való kihajtás előtt, a gyepmesterséget, a fertőtlenítési eljárást, a marhahajtást, az állatok szállítását vasuton és hajón stb.

Az állategészsségügyi rendészet legsarkalatosabb intézkedése a házi állatok belső betegségeinek bejelentése, mert csak ez teszi lehetővé a felmerülő betegségek ellen szükséges intézkedések foganatosítását. Azok a betegségek, amelyeknek bejelentése általánosan kötelező az állategészségügyi törvényben egyenkint fel vannak sorolva (l. Állatjárványok). Hatósági rendeletre kiírtott állatokért az állam bizonyos betegségek fenforgása esetében kártérítést ad. (L. 2888: VII. t.-c. az állategészségügy rendezéséről és az annak végrehajtására kibocsátott miniszteri rendeletet; továbbá a későbbi rendeleteket illetőleg: Hutyra, «Állategészségügyi évkönyv» 1886-tól kezdve.)

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is