Állati mérgek

Több állatfajnál a test bizonyos részein vagy az egész testben elosztva mérges anyagok vannak, melyek ugyanazon állatfajra rendesen nem károsak, ellenben arra, hogy külső támadások ellen védelmül szolgáljanak, v. hogy (ritkább esetben) táplálékszerzésre eszközül használtassanak, alkalmasak. Igy nehány déleurópai és tropikus égalji pók tapogatójának tövében méregzacskó van, melynek tartalma helybeli gyuladásokat, sőt állítólag lázakat, összeesést és görcsöket okozhat. Ilyenek a fegenaria, argyronecta, lycosa tarantélla (melynek azonban a tarantizmushoz semmi köze), mygale avicularia. A skorpiók közül csak a tropikus fajták okozhatnak halálos szúrást. A scorpio occitanus szúrása békánál a sztrichninéhez hasonló refiextetanust okoz; embernél pedig a szúrás után gyuladás, tályogok, nyirokmirigy-gyuladás, hányás, őrjöngés, tarkógörcs és esetleg halál áll elő. Ellenszerül a szúrt helynek ammoniákkal való érintése ajánltatott. Vannak hernyók és bizonyos pillangólárvák is, melyeknek érintésekor viszketés, sőt bőrgyuladás és hólyag keletkezhet; sőt volt eset, amikor a seb üszkösödése folytán halál és egy másik, amikor megvakulás volt a következmény. Ilyen hernyók a gastropacha processionea és a bombyx mori (selyemhernyó); ezért is az eféle bajok a selyemszövők és az entomologusok közt nem ritkák. A bőrgyuladás ellen legjobb az opodeldokkal való bekenés. A hymenopterák között az aculeaták alrendjének több családjában, különösen a nőstényeknek és a nemnélkülieknek a méhek és darazsak közt, a test hátó részén méregkészülékük van, mely két, valószinüleg hangyasavtartalmu mirigyből áll. Ugyanez méreg van az erdei hangya mirigyében is;ezek azonban, minthogy fulánkjük igen fejletlen, és ennek szerepét harapással kell pótolniok, csak finombőrü állatokat képesek megsebezni. Különösen veszedelmesek a nyelvnek és szájpadlásnak sebzései méhek által, mert a hirtelen fellépő gyulladásos megdagadás fulladást is okozhat. Szintugy halálthozó lehet, ha egész méhrajok v. több darázs egyszerre okoznak sebeket. A gyógykezelés jeges, ólmos borogatásban, a fulánk eltávolításában, ammoniákkal v. szénsavas ammonium oldatával való borogatásban áll. A coleopterák között nevezetes a kőrisbogárnak (lytta vesicatoria) mérge (l. o.). A kigyók között számos faj van, melyeknek mérges volta nemzetgazdaságilag is számbaveendő károkat okoz némely tartományban (l. Kigyóméreg).

A halak közül némelyeknek mérges volta már ősidőktől fogva ismeretes; igy már Aristoteles tudta, hogy a német tengereken élő trachinus draco és trachinus vipera tüskéinek szúrása mérges. Nagy Sándor hadjáratai közben egyáltalán megtiltotta katonáinak a halevést. A halaknál a méreg leginkább a bőrben levő méregmirigyekben van, ezért is az ilyen halak husa csak megnyuzás után élvezhető; vannak azonban olyan fajták is, melyek mérge a hím ivarszervekben és a petékben található; így nevezetesen a gymnodonták közé tartozó tetraodon fajták (t. inermis, japánul: kanabuku stb.) petefészkében Sawstschenko vizsgálatai szerint igen erős méreg van, mely embereknél főfájást, vérhányást, görcsöket és fulladási halált képes előidézni. Tél idején, mikor e halak petefészke sorvadt, aránylag kevésbbé mérgesek. Mérgesek továbbá a clupea thrissa, cl. venerosa (mérges héring), nehány scarus-féle, melyek megevése után a belek nyálkahártyájának erős gyuladása és emiatt halál következhetik, Valószínü azonban, hogy mérges voltuk csak onnan van, mert szétesett és mérges korálokkal vagy bomlófélben levő hullákkal táplálkoznak. Mérgező a stomias boa harapása és a serranus scriba is, mely a középtengerben él. Jót megkülönböztetendők e mérgezésektől a rosszul konzervált halak evése után jelentkező mérgezési esetek; az ilyen konzervekben ugyanis rendkivül mérges szervi aljak, ugynevezett ptomatinok képződnek, nevezetesen trimethylamin, aethylendiamin, ptomatomuscarin, sepsin, s különösen a ptomatoatropin, mely a kolbászmérgezésnél is elöforduló szimptomákat okozza. A molluskák némelyike is okozhat mérgezést: valószinü, hogy itt is fennáll a tulfogékonyságnak (idioszinkrázia) az az esete, amely némelyeknél p. rákok evése után a megbetegedést közvetetlenül okozza. Az osztrigán és a cardium edulén kivül, különösen az ehető mohakagyló (mytilus edulis) szokott mérgezéseket okozni, kivált akkor, ha huzamosabb ideig álló vizben tartatik, mikor is az állat testében, különösen a májban, egy a curarához hasonló hatásu bázis - mytilotoxin - képződik, mely csalánkiütést, kolerás hasmenést és halált is okozhat. A csigák közül különösen a parti csiga (litorina litorea) és a murex brandaris okozhat mérgezést sőt az utóbbi halált is.

Forrás: Pallas Nagylexikon