Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Állatorvosi... ----

Magyar Magyar Német Német
Állatorvosi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Állatorvosi kongresszus

Országos és még szükebb körü állatorvosi összejöveteleken kivül 1863 óta ötévenkint nemzetközi állatorvosi kongresszusokat tartanak, melyek tanácskozásai, mert azokon az egyes kormányok hivatalos képviselőik útján részt vesznek, lényeges befolyással voltak az állategészségügyi rendészet és ezzél kapcsolatosan a nemzetközi állatforgalom alakulására.

Az első kiváló fontosságú állatorvosi kongresszust Gamgeenek, az edinburghi New Veterinary College tanárának kezdeményezésére 1863 julius 14-től 18-ig tartották Hamburgban száznál több résztvevővel, Hering stuttgarti tanár elnöklete és Gamgee edinburghi tanár alelnöklete alatt. A tanácskozások eredményei közül a legfontosabbak a következők: 1. hogy a keleti marhavész lappangási időszaka 9 napnál nem hosszabb és hogy ennek megfelelőleg a 21 napra megszabott veszteglési idő megfelelően megrövidíthető; 2. a szarvasmarha ragadós tüdőlobja a szavatossági főhibák közé felveendő és hogy kiirtására a betegek leölése és a fertőzésről gyanus állatok védőoltása ajánlható; 3. az állategészségügyet szabályozó törvényekbe mint hivatalból bejelentendő betegségek felveendők: a veszettség, a lépfene, a takonykór és bőrféreg, a száj-és körömfájás, a rüh, a ragadós tüdőgyulladás, a keleti marhavész, a juhhimlő, a juhok rosszindulatu körömfájása és a tenyészbénaság; 4. a kormányok figyelme felhivandó a vasuton történő állatszáliítások állategészségügyi ellenőrzésének szükséges voltára; 5. a himlőoltás mint szükségből való oltás ajánlható, ellenben mint «védőoltás»,mellőzendő, az ily oltásban részesült nyájak a betegekkel egyenlö elbánás alá esnek; 6. kivánatos, hogy az egyes államok szabályos időközökben megjelenő járvány kimutatásokat készíttessenek és azokat egymással közöljék.

A második kongresszust

Bécsben 1865 aug. 21-27-ig tartották Röll és Hering elnöklete alatt. Tárgyalásai közül legfontosabbak a keleti marhavész ellen való védekezésre vonatkozók, melyek a hamburgi kongresszus folytatását képezték és ezúttal végleges megállapodásokra vezettek, melyeket azután az egyes államok idevonatkozó törvényes intézkedéseik megállapításakor kivétel nélkül irányadókul fogadtak el. E megállapodások lényegökben a következők: A veszteglés ideje 21 napról 10 napra leszállitható (a keletről jövő marhákra vonatkozólag) akkor, ha veszteglő állomások mindenütt, hol azt a kereskedelem érdekei követelik, létesíttetnek és szorgos állatorvosi felügyelet alá helyeztetnek. A keleti határ mentén a szarvasmarha törzskönyvezése, a belföldi állatforgalom ellenőrzése és az állategészségrendőri szabályok áthágóinak szigoru megbüntetése feltétlenül szükséges. Megfelelő pénzalapok létesítésével az összes beteg és gyanus állatok kártalanítás mellett való leölését lehetővé kell tenni. Állati nyerstermények vészes területekről nem bocsáthatók be, ellenben megfelelő módon fertőtlenítés után az azokkal való forgalom szabad. A tárgyalások folyamán továbbá még a következő határozatok hozattak: 1. Állatok szállítására használt vasuti kocsik és hajók és a szállítás közben használt eszközök állatorvosi felügyelet alatt alkalmas módon (forró gőzzel, ezután forró lúggal) fertőtelenítendők; 2. A veszettség elfojtása céljából kivánatos, hogy alkalmas ebadó életbeléptetésével a kutyák száma lehetőleg kevesbíttessék, a kutyák nyilvántartassanak és veszettségi eset felmerülésekor bizonyos ideig szájkosarat viseljenek; hogy továbba a megbetegedett és az ezektől megharapott kutyák kiirtassanak; 3. Az állatkereskedésben az általános szavatosság elve tartandó meg, az elévülési határidő egy negyedévre leszállítandó, végül az általános szavatosság mellett egyes betegségek számára külön szavatossági határidők állapítandók meg (a határozat ez utóbbiakat részletesen felsorolja).

A harmadik kongresszus

Zürichben volt 1867 szept. 2-8-ig Zangger, Hertwig és Ravitsch elnöklete alatt. A tárgysorozat 1. pontja itt is a keleti marhavész ellen való védekezés volt, melyre nézve az elfogadott határozat lényegileg egyező az előbbeni kongresszuson elfogadottal, a következő fontosabb pótlásokkal: egy nemzetközi állatorvosi bizottság a betegségnek Oroszországban való tudományos tanulmányozásával volna megbízandó; a védőoltás, mely 5-6% veszteséget szokott okozni, nagy jelentőséggel bir az állandóan fertőzött területeken; határszéli veszteglő állomások kétes értéküek és helyettük többet ér a határnak a vészes országokkal szemben való állandó elzárása. A többi határozatok: 2. az ember egészségének megóvása és állati betegségek terjedésének meggátlása érdekében közfogyasztás céljából levágott állatok szakértő szemlének vetendők alá; nagyobb községekben közvágóhidak létesitendők; a trichina-vizsgálat lehetőtleg terjesztendő; 3. az állatorvosi gyakorlat űzése törvénnyel szabályozandó; az állatorvostannak, mint az egészségügyi igazgatás különálló ágának képviseletére, a közigazgatási hatóságok mellé állatorvosi szakértők alkalmazása szükséges; állatorvosi gyakorlatra csak a szabályszerű állatorvosi tanfolyam elnyerése után elnyert állatorvosi oklevél jogosithat; 4. az állatorvostan tanulása ugyanazt a tudományos képzettséget igényli, mint az orvostané; ez okból az átmeneti időben a növendékektől legalább is az érettségire képesítő osztálynál eggyel alacsonyabb középiskolai osztályról szóló bizonyítvány követelendő, az állatorvosi tanfolyam tartama pedig legkevesebb 3 év lehet (a tagok jelentékeny része 4 év mellett szavazott); 5. a szarvasmarha ragadós tüdőgyulladása állategészségrendőri tekintetben kizárólag ragályozás útján terjedő betegségnek tekintendő.

A negyedik kongresszust

Brüsszelben 1883 szept. 10-16-ig tartották Thiernesse, Bouley, Jacops, Müller, Röll és Wirtz elnöklete alatt. A hozott határozatok: 1. Minden országban állategészségügyi szolgálat szervezendő, állatorvosi szakértőkkel mint véleményező közegekkel, a közigazgatási és a központi hatóságok mellett; e szolgálat körébe tartozik: az állatvásárok felett gyakorlandó felügyelet, a hússzemle, a gyepmesteri telepek, állatbiztosítási intézmények, az apaállatok felett való felügyelet és első sorban a felmerülő ragadós állati betegségek elfojtása. Oly államok közt, melyek e szolgálat helyes szervezete és szabatos működésére vonatkozólag kielégítő biztosítékot nyujtani képesek, állategészségügyi egyezmények (l. o.) kötendők; 2. a ragadós tüdőlobellenes védőoltás nem fertőzött vidéken káros, a szükségből való védőoltás már fertőzött állatállományokban megengedhető, de nem tehető kötelezővé; 3. az állatorvosi tanulmányokhoz valamely középiskola teljes elvégzése szükséges és az állatorvosi tanfolyam tartama legkevesebb négy év; 4. kivánatos, hogy az állatorvosok, legalább a kezelésük alatt álló beteg állatok részére, gyógyszereket készithessenek és elárusíthassanak; 5. minden gümőkórban szenvedő állat húsa, mint az emberi élvezetre illetőleg táplálkozásra nem alkalmas anyag, elkobozandó és alkalmas módon megsemmisitendő.

Az ötödik kongresszus

Párisban 1889 szept. 2-7-ig volt Chauveau elnöklete alatt. A tárgyalások eredményei a következőkben foglalhatok össze: 1. a gümőkór a hivatalból jelentendő állati betegségek sorába felveendő; gümőkóros állatok tekintet nélkül a betegség fokára, a vágóhídon elkobozandók, hacsak lehetséges, megfelelő kártalanitás mellett; gümőkóros tehenek teje a közfogyasztásból kizárandó és a tehenészetek állandó állatorvosi felügyelet alatt tartandók; 2. az állati járványok elfojtására nemzetközi egyezményben az óvó és elfojtó intézkedések egyöntetűen megállapítandók; az egyezmény csak oly országok közt köthető, melyek állategészségügyi szolgálata helyesen van szervezve (az egyezmény tartalma 12 pontba foglaltatott); 3. a hivatalból leölt állatokért a kártalanitás nem terhelheti jogosan az államot, ez utóbbinak azonban érdekében áll ily kártalanítás adásával a betegségek bejelentését és az egészségügyi intézkedések végrehajtását előmozditani; kártalanítás adható keleti marhavész, ragadós tüdőgyulladás, gümőkór, takonykór vagy tenyészbénaság miatt leölt beteg, betegségről v. fertőzésről gyanus állatokért; kölcsönös állatbiztosító szövetkezetek létesítése lehetőleg előmozdítandó; 4. a ragadós tüdőgyulladás elfojtására leghelyesebb eljárás a beteg és a gyanus állatok leölése; ez az elv képezze az állategészségügyi törvények alapját; marhagazdag fertőzött helyiségekben mint kisegítő és előkészítő eljárás a védőoltás célszerüen vehető igénybe; az oltás foganatosítandó mindenkor, ha az állatok leölése haladéktalanul nem eszközölhető; az oltott állatok csakis a vágóhídra adhatók el; 5. állatok húsa csakis megelőzöleg foganatosított hússzemle után bocsátható közfogyasztásra; magánvágóhidak lehetőleg elnyomandók és helyettük közvágóhidak létesítendők; az egészségesnek talált hús, beleértve a hadsereg élelmezésére rendelt és előzőleg katonai állatorvosoktól megvizsgált húst is, bélyeggel látandó el.

A hatodik kongresszus

a megelőző határozatnak értelmében az 1894. év folyamán Svájcnak a szövetségtanácstól e célra kijelölendő egyik városában lesz.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is