KisszótárCímszavak véletlenül
|
allegóriairodalom, művészet, zene A jelképes művészi ábrázolásnak az a módja, amelyben egy gondolatot, egy eszmét olyan jelek segítségével fejez ki a művész, amelyek nem a művészet területéről valók, s így a műalkotás csak egy adott korban elfogadott jelek ismeretében válik érthetővé. A képzőművészet területén ez szegényesebb kifejezési forma, minta szimbólum, mert a megjeleníteni kívánt eszme, fogalom ábrázolásakor a felhasznált jelenség természetességei közül elhagyja mindazokat, amelyek nem közvetlenül a megjelenítet fogalom érzékeltetését szolgálják. (Pl. a bekötött szemű, kardot, mérleget tartó nőalakot, aki az igazságot jelképezi, úgy alkotják mag, hogy a fiatal nő természetes jellemzői - pl. a test szépsége - ne játsszanak szerepet a mű hatásában, mivel elterelnék a figyelmet a jelkép fontosságáról, fogalmi lényegéről.) Az irodalomban a metafora származéka, az elvont fogalom, az erkölcsi eszme megszemélyesítése. Ilyen az iskoladrámákban a Jóság, a Szeretet, az Irigység stb. megszemélysítése. A zeneművészetben is fontos az allegória stílushatása. Ennek felismerésével mélyebb értelművé válnak egyes művek is. (Pl. Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa [1929], Kecskeméti Végh Mihály szabad fordítású 55. zsoltárával [1561], nem a régi városi polgárságot, hanem a két világháború közötti magyarságot ostorozza). erkölcsi eszmének, elvont fogalomnak megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, ill. megszemélyesítés vmely gondolatnak, eszmének stb. érzékletes formában való kifejezésére Szerkesztette: Lapoda Multimédia KapcsolódásMaradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|
Magyar
Angol
Német