Állékonyság
(stabilitas), az egyensúlyban
levő testeknek az a tulajdonsága, melynél fogva egyensúlyi helyzetükből való
kimozdításuk után e helyzetbe visszatérni igyekeznek. Egyensúlyban levő test
helyéről bármilyen kevéssel kimozdítva és azután lökés nélkül elbocsátva v.
nyomban közeledik kezdetbeli egyensúlyi helyéhez, v. tőle még inkább eltávozik
v. ismét egyensúlyban marad. Az első esetben az egyensúlyt állékonynak
(stabilis), a másodikban esékenynek (labilis), a harmadikban közömbösnek
(indifferens) mondjuk. Az állékonyság mértékéül szolgál az a munka, mely
szükséges és elegendő arra nézve, hogy a testet állékony egyensúlyi helyzetéből
annyira kimozdítsuk, hogy ehhez a helyzethez elbocsátása után nem közeledhetik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|