Állékonyság

(stabilitas), az egyensúlyban levő testeknek az a tulajdonsága, melynél fogva egyensúlyi helyzetükből való kimozdításuk után e helyzetbe visszatérni igyekeznek. Egyensúlyban levő test helyéről bármilyen kevéssel kimozdítva és azután lökés nélkül elbocsátva v. nyomban közeledik kezdetbeli egyensúlyi helyéhez, v. tőle még inkább eltávozik v. ismét egyensúlyban marad. Az első esetben az egyensúlyt állékonynak (stabilis), a másodikban esékenynek (labilis), a harmadikban közömbösnek (indifferens) mondjuk. Az állékonyság mértékéül szolgál az a munka, mely szükséges és elegendő arra nézve, hogy a testet állékony egyensúlyi helyzetéből annyira kimozdítsuk, hogy ehhez a helyzethez elbocsátása után nem közeledhetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon