Allelopátia

[

Az allelopátia-kutatás lényegében Molisch 1937-es munkájával definiálta önmagát, mint az ökológia egyik szakterülete. Az allelopátia a növények között lehetséges kölcsönhatások egyik típusa. Az allelopatikus kölcsönhatás lényege az, hogy a donor növény valamilyen kémiai ágenst juttat a környezetébe rendszerint a talajba, amely ágens befolyásolja gátolja, vagy ritkábban serkenti a szomszédos növény egyedek recipiensek növekedését, vagy más életjelenségét. Fontos látnunk, hogy szemben a kompetícióval, ahol a növények a meglévő források elvétele révén hatnak egymásra, allelopátia esetében a környezetbe kijuttatott anyagoknak van döntő jelentosége.

A kezdetek óta több kézikönyv foglalkozott az allelopátia kölcsönhatás-típusaival, érvényességi körének behatárolásával, élettani alapjaival és a különféle növényközösségekben betöltött szerepével. Magyar nyelven a tárgykörről Szabó László adott áttekintést. Az esettanulmányok terén pedig Elroy Rice könyve nyújta a legszélesebb választékot.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia