Allevél
v. pikkelylevél (squamae,
Niederblatt növ.), leginkább a földbeli száron levő pikkelynemű, tökéletlen,
sápadt levélképlet (a tőke, gumó, tarack, tőrügy és hagyma pikkelyei). A
lomblevelektől az különbözteti meg, hogy aprók, nyeletlenek, széles aljúak,
nagyobb metszetök és klorofilljok nincs vagy az utóbbi csak csekély. A tőke
allevele hamar elhal, de a helyét forradás jelzi. A. lehet azonban a légbeli
száron is, a telelő rügyek rügypikkelye is A. Fásnövényeinken, a szár alsó
táján, a lomblevelek fejlődését meg szokta előzni (elsődlevél, tölgy), azután
gyakran hamar lehull, más növényeken pedig fokozatosan átmenő alakok kötik a
lomblevelekkel össze. A Cycas-on a lomblevelekkel szokott váltakozni, a
televénylakók és élősködő fanerogámok szárán pedig egymagok a szár levele
(Neottia, Epipogon, Coralliorrhiza, Orobanche, Monotropa, lucernakosz stb.). A
magvazó növények sziklevelét a legelső és sajátságos alakú allevélnek
tekinthetjük. Az A. és hegye-levél (fellevél) közt csak helyzetbeli különbség
van, a lomblevelek tája választja el egymástól. Bővebben: Goebel v. ö. még levélnemű
ág (phyllodadium) Encycl. d. Naturw. III. 1. 243-50.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|