Állítmány
(a nyelvtanban) a mondatnak az a
főrésze, mellyel valakiről v. valamiről állitunk (v. tagadunk) valamit. Az
állítmány rendszerint v. ige, p. sas röpül; v. főnév: A sas madár; v.
melléknév: A sas merész. De az utóbbi két esetben is ott lappang a van ige,
melyet némely nyelvek ki is mondanak (p. der Adler ist kühn), sőt néha a magyar
is, p. «a sas merész volt», «a sas merész volna», «a sas van olyan merész, mint
a sólyom». Az igei állítmány ritkán áll egészen magában, többnyire van valami
kiegészítése. Ez v. állítmányi alanyeset: A sas merész volt; v. tárgy: Csak
sast nemzenek a sasok; v. határozó: A sas sziklán fészkel. V. ö. Mondatrészek,
Alang, Ige, Szóegyeztetés.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|