Álló irás

v. meredek-írás az irásnak az a módja, mely a sorokra derékszögben veti a betüket. Az eddig szokásos jobbra dőlt írást okolják, hogy a tanulót arra készteti, hogy neki feküdjék az asztalnak, jobb vállát fölebb támassza, a balt lesülyessze; már pedig a hibás ülés megszokása görbévé teszi a gerincet, s okává lesz, hogy a szem közellátóvá fajuljon az erőltetett nézésben. Az álló írástól várják, hogy elhárítja a hibás ülést és a szem erőltetését. Ha valaki álló irással ír, a papirost egyenesen teszi maga elé, vagyis úgy, hogy a felső és alsó széle párvonalas legyen az asztalnak feléje álló szélével, tehát a sorok is ilyen irányuak lesznek; két alsó karját egyformán teszi az asztalra a két harmadáig, a két könyökét nem terpeszti széjjel, hanem közel tartja a testéhez; bal keze a papirost fogja, s ha hosszu a sor, fokonként balra is húzza, a tollat tartó jobb keze csuklóban mozog, s egyszersmind végigsiklik írásközben a papiroson; törzsöke egyenes tartásban van az ülőhelyén, s ebben az egyenes tartásban könnyen meg is marad, mert egyformán megfeszülö izmai nem fáradnak ki olyan hamar; a fejét is mindvégig egyenesen birják tartani, úgy hogy a feje állandóan 30-35 cm.-nyi távolságban maradhat az írástól, a két szeme pedig egyforma távolságban a toll hegyétől.

Forrás: Pallas Nagylexikon