Álló irás
v. meredek-írás az irásnak az a
módja, mely a sorokra derékszögben veti a betüket. Az eddig szokásos jobbra
dőlt írást okolják, hogy a tanulót arra készteti, hogy neki feküdjék az
asztalnak, jobb vállát fölebb támassza, a balt lesülyessze; már pedig a hibás
ülés megszokása görbévé teszi a gerincet, s okává lesz, hogy a szem közellátóvá
fajuljon az erőltetett nézésben. Az álló írástól várják, hogy elhárítja a hibás
ülést és a szem erőltetését. Ha valaki álló irással ír, a papirost egyenesen
teszi maga elé, vagyis úgy, hogy a felső és alsó széle párvonalas legyen az
asztalnak feléje álló szélével, tehát a sorok is ilyen irányuak lesznek; két
alsó karját egyformán teszi az asztalra a két harmadáig, a két könyökét nem
terpeszti széjjel, hanem közel tartja a testéhez; bal keze a papirost fogja, s
ha hosszu a sor, fokonként balra is húzza, a tollat tartó jobb keze csuklóban
mozog, s egyszersmind végigsiklik írásközben a papiroson; törzsöke egyenes
tartásban van az ülőhelyén, s ebben az egyenes tartásban könnyen meg is marad,
mert egyformán megfeszülö izmai nem fáradnak ki olyan hamar; a fejét is
mindvégig egyenesen birják tartani, úgy hogy a feje állandóan 30-35 cm.-nyi
távolságban maradhat az írástól, a két szeme pedig egyforma távolságban a toll
hegyétől.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|