Alluvium

geologiai értelemben a. m. áradmány, a föld jelenkorának fiatalabb rétegcsoportja, vagyis ama legfiatalabb képződmények összege, melyek szemünk láttára egyre keletkeznek, illetőleg keletkezésüknek a történelmi ember még tanúja lehetett. A név arra vonatkozik, hogy a föld felületet nagy kiterjedésben borító eme legfiatalabb képződmények nagyobbára vizek áramlása által keletkeztek. A termőföld (humusz), a források, a folyók, a tavak, a tengerek meszes, homokos, kavicsos, agyagos, jelenkori lerakodásai, a működő vulkánok lávái, a korallszirtek, sok turfa (tőzeg, gipszvasérc, stb. alluviális képződmények. Recens vagyis jelenkori képződményeknek is mondják. Csakis most élő növények és állatok maradványai találhatók bennök. A levegőnek, a víznek, a jégnek, a vulkánoknak, az állati és növényi életnek, mint geologiai tényezőknek működései legjobban tanulmányozhatók a jelenben az alluviális kőzetanyagoknak képződése és régibb anyagoknak pusztulása közben. Ebben a körülményben van az A.-nak legnagyobb geologiai jelentősége. A jelenben észlelhető működések eredményei arra tanítanak, hogy egyazon geologiai tényezők működtek közre a múltban is a föld felületének alakításában. Az A. tanulmányozásából indultak ki egyáltalában a geologiai kutatások és azok révén sikerült Lyell-nek («Principles of geology») a geologiai tudomány megalapítása. Sok esetben igen nehéz pontos határt vonni az A. és az őt megelőzőn diluvium között, aminthogy egyáltalában bajos két réteg csoport között a pontos határnak meg vonása. Ilyen esetben az dönt, vajjon az illető képződmény keletkezhetett-e a ma ott uralkodó viszonyok mellett, avagy nem; ha igen, akkor aliuviális-nak veszik, ha nem, diluviálisnak. Meg szoktak különböztetni új- és ó-alluviumot. Uj A. mindama. képződmények összesége, melyek a jelenkor közelebbi szakában, bárhol és bárminő módon jöttek: létre; bármely folyamrendszer tényleges árterét új A.-nak vesszük. Az ártér szegélyét nyomozva valamely lapályon, sokszor arról győződni meg, hogy a víz egykor egészen hasonló körülmények között magasabb helyekre is emelkedett, nagyobb területeket foglalt el, van tehát ó-ártér is; észre-venni egyuttal, hogy a mostani folyókkal párhuzamosan elhagyott medrek hozódnak, úgy ezekben a régi medrekben, mint az ó-ártéren lerakott anyagok jelenkoriak, vagyis alluviálisak ugyan, de, régibbek a mai ártereknél, a mai medrekben lerakodó anyagoknál, tehát az ó-A.-ba valók. Az alluviális és a még alatta levő képződményekben talált emberi emlékek, eszközök, szerszámok stb. alapján alkotta meg a prehisztorikus az ember legrégibb történetét. A vaskor az új A.-ba esik, a, bronzkor és a neolitos kőkor az ó-A.-ba, a paleolitos kőkor a diluviumba.

Forrás: Pallas Nagylexikon