Almandin

(ásv.), nemes gránát; Alabanda kisázsiai városról, mint ahol Plinius szerint a kárbunkulust köszörülték, nevezte el Karszten; kárbunkulus alatt Plinius különösen a szép vörösszínű nemes gránátot értette. Az A. színe vérvörös, cseresznyepiros, néha barnás-vörös, sárgás-vörös, ritkábban ibolyaszínbe játszó vörös. Anyaga vasaluminium-gránát (Fe₃Al₂ (SiO₄) ₈). Összetétele: vasoxidul 43,3%, timföld 20,6%, kovasav 361%. Ezeken kívül van még benne kevés mészföld, magnéziumföld, vasoxid, mangánoxidul. Keménysége 7-7,5. Fajsúlya 4,1-4,3. A leggyakrabban található gránát és szép vörösszínű változatai a legbecsesebb faja a nemes gránátnak, és mint ilyen kedvelt drágakő. Nemes gránát megnevezés alatt leginkább az A.-t értik. Keleti gránátnak is szokták mondani, mert a legszebbek Hátsó- Indiából, Peruból (Siriám környéke) valók; igen szépek kerülnek továbbá Délafrikából (Vaal folyó homokjából), Braziliából, Grönlandból, Svédországból (Fahiun), Spanyolországból (Valencia), Tirolból (Zillerthal), Csehországból (Petschau, Kollin, Kuttenberg) stb. Hazánkban Libetbányán, Tiszolc vidékén szintén találni kevés A. gránátot. Leginkább csillámpalába, gnájszba és kloritpalába benőve terem. Kristályai néha fejnagyságúak (Fahiun, Ceylon). L. még Gránát alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon