Almeida-Garett

Joáo Baptista de Silva Leitáo, Visconde de, portugál költő, szül. Oportoban 1799 febr. 4., megh. Lisszabonban 1854 dec. 10. Jogot tanult s már tanuló korában irogatott, több epikus verssel és «Xerxes», «Lucrecia» s «Mesope» c. drámákkal téve kísérletet. A «Retrato de Venus» c. kedves, de az akkori ortodoxia felfogása szerint sikamlós tankölteménye miatt, amelyben a festészetet dicsőítette, magára vonta a figyelmet. «Catáo» c. tragédiája (1820) a portugál irodalom legjelesebb művei közé tartozik. 1823-ban a reakció által száműzetvén, Angliába, 1824. Havreba ment, 1826. hazatért, de 1828. Doni Miguel börtönre vettette. Ezután újra Angliába menekült, 1832. pedig Terceirába ment, ahonnan Dom Pedroval tért vissza, aki a belügyminiszteri tárcát bízta reá. 1834-36. ügyvivő volt Brüsszelben, később pedig a cortes tagja. A. szabadította fel a portugál irodalmat a pszeudo-klasszicizmus nyűge alól s a romanticizmus és népköltészet kultiválásával új életet öntött belé. Ő teremtette meg a nemzeti színészetet is, amelynek egy ideig főintendánsa volt. Művei (költemények, elbeszélések, színművek) halála után jelentek meg «Obras» cím alatt 25 kötetben (Lisszabon 1854-77). V. ö. Gomez de Amorins, «Garret, Memorias biographicas» (1-3. köt., Lisszabon 1881-88).

Forrás: Pallas Nagylexikon