Almeria

Spanyolország egyik tartománya, az egykori Andaluzia királyságnak K-i, tengerparti része. É és Ny felé Granadával, ÉK felé Murciával, K és D felé a Földközi-tengerrel határos. Területe 8703 km². Hegyes tartomány. Főhegysége a Sierra Nevada, melynek K-i része körül csoportosulnak többi hegységei. A tengerpartnál és a parti folyóknál, amelyek közül az Almanzora, Rio Almeria és Rio Grande a legnagyobbak, terjedelmesebb síkságok is vannak. A partvidék a szubtropikus égöv alá tartozik. Lakossága (1887) 339,383 lélek volt; körülbelül 40 jut egy km-re. A bányászat és a vele összefüggő kohóipar (csupán Garruchánál 13 kohó van) főképen ezüsttartalmú és tiszta ólmot szolgáltat (kivitele több, mint 300,000 métermázsa). Azonkívül rezet, gálmát, mangánt, vasat és kénkövet termel. A., a megerősített székváros, közvétlenül a tengerparton épült, a hasonló nevű öböl hátterében, egy mór várkastéllyal koronázott sziklás hegyhát tövében és egészen az afrikai városokhoz hasonló. Almeriának 1887-ben 36,200 lakosa volt. Vannak cukorfinomítói, posztógyárai; kereskedelme élénk. A. kikötőjét, amelyet kikötőgátak épitésével jobb karba helyeztek, 1883-ban 1522 hajó, (többnyire gőzös,) hagyta el, melyeknek a rakománya leginkább esparto, szőllő, mandola, füge, ezüsttartalmú és tiszta ólom, gálma és barnavaskő volt. Van Almeriának új vízvezetéke, van papi szemináriuma. Püspöknek és a kormányzónak székhelye a város. Asszonyai híresek szépségükről A város közelében nagy ólomkohók vannak és ásványforrások fürdőintézetekkel (Alhama la Seca és Alhamilla). Az ókorban Almeriának Portus Magnus volt a neve. 400 évig volt a mórok birtokában. Akkor körülbelül 150,000 lakosa volt. 1147-ben arragoniai VI. Alfonz foglalta vissza és akkor állították helyre a IX. században megszűnt püspökségét.

Forrás: Pallas Nagylexikon