Almoravidok

és Almohádok, két mór-spanyol dinasztia. Abdallah ben Jazin arab Afrikának északnyugati részében külön felekezetet alapított, melynek követőit arabul: al murabathin, azaz «az Isten szolgálatának szentelt emberek» névvel ruházta föl. Abdallah Abu Bekrt állította a törzs élére s megalapította a marokkói birodalmat 1059-ben. Utódja, Juszuf ben Taszfin, sereggel jött Spanyolországba s mint az arab szevillai fejedelem szövetségese megverte a keresztényeket Salaka mellett 1086-ban, azután pedig az egész arab Spanyolországot hatalma alá hajtotta. De az Almoravidák hatalmát nemsokára megtörték. Abdallah Ibn Tomrul új vallásfelekezetet alapított az Atlasz hegységben, melyet muahedin vagy almolhaden, azaz «az egy igaz isten imádói» névvel ruházott föl. Vakbuzgó hívei Abd ul Mumen vezérlete alatt meghódították 1146-ban Marokkót, megölték Ibrahimot, az utolsó Almoravidát s hatalmukat Spanyolországra is kiterjesztették. Vezérük Jakub Almanzor döntő győzedelmet vívott ki Kasztilia fölött Alarcos mellett 1195-ben. Utódja, Mohammed, óriási sereggel nyomult Spanyolországba, de az egyesült Kasztilia, Aragónia és Navarra által 1212-ben Navas de Tolosa mellett teljesen megveretett. 100,000 mór s köztük Mohammed idősebb fia is a csatatéren maradt. Ez időtől fogva a spanyol mórok hatalma rohamos hanyatlásnak indult. Később Abu Juszuf tört újból Spanyolországba, de kettős győzelme dacára is kénytelen volt Marokkóba visszavonulni. Sancho, S. Alfonz fia, Afrikában támadta meg őt, mire a nomád törzsek lázadása az Almohádok uralmának 1269-ben véget vetett.

Forrás: Pallas Nagylexikon