Álmos

az őshazából kiköltöző magyarok fővezére, a honalapító Árpád apja, a monda szerint Ögyek (Ugek) és Emese fia, a 819. évben született. Á.-nak azért nevezték, mert édes anyja előre megálmodta születését s azt hogy tőle majdan dicsőséges király ok származnak, Á, v. ahogy a görög irók nevezik Szálmos (Szalmutzész) gyermekkora eként a monda körébe burkolózik ugyan, de maga Á. történeti alak. Nagy Géza (Az Álmos-monda. Sepsi-Szentgyörgy, 1884) szerint az Álmossal összeolvadt Szálmos voltaképen a nap egyik elavult régi magyar neve. «Álmos születése a nap születése, s az Á.-monda agy, a naphoz intézett himnusz fenmaradt, de már nem értett sorainak históriai elemekkel történt összeolvadása,» Anonymus szerint az őshazából kiköltöző magyarok, akik hét törzsre oszlottak, őt választották fővezéröknek s a vérszerződésben (l. o.) szabályozták a fejedelem és a nemzet közt való viszonyt. Anonymus Á.-nak tulajdonítja mindazokat a tetteket, miket a magyarok a kritikai történelem szerint Ungvár bevételéig Árpád vezetése alatt követtek el. De ha Lebediászban Á. volt is a legtekintélyesebb törzsfő, valószínűbb a görög iróknak (Konstantinos, Georgios Monachos és León Grammatikos) elbeszélése, hogy Árpád már Etelközbe-menet átvette a fővezérséget, melyre a már hetven éven felül levő Álmos alig is vállalkozhatott. De azért híven követte a hazát kereső nemzetet, s minden valószínüség szerint 895-ben, az etelközi pusztulás idejében fejezte be 76 évre terjedt életet. A budai, pozsonyi és bécsi krónika, valamint Thuróczy szerint is Erdöelvében ölték meg s igy «non potuit intrare terram Pannoniae», nem léphetett Magyarország földére. Helyesen mutat rá Ipolyi e vonásnak a Mózes és Romulus mondájában meglévő analogiájára, sőt mindenvalószinüség szerint mintájára. Ami az Á. névnek magában a mondában foglalt és annak mintegy magvát alkotó etimologiáját illeti, az kétségtelenül népetimologia s ugy ez, mint a hozzá füződő sovány és nagyrészt kész sablonok után szerkesztett epikum igen valószinüvé teszi, hogy az egész monda nem egyéb bibliai és régibb világkrónikai alapon támadt analogia-képződménynél, aminők különösen a honalkotó, vagy uj hazába vezérlő hősök hagyományos élettörténetében bámulatos egyöntetüséggel ismétlődnek. L. Jászay, Reguly-album: Álmos 94.

Forrás: Pallas Nagylexikon