(újezüst). Az Alpakka és ehhez
hasonló összetételű ötvények nikolból, rézből és cinkből valók. Ezt az ötvényt
az idők folyamán sokféleképen nevezték el. A múlt században ehhez hasonló
összetételű ötvényt Khinából hoztak Európába és elnevezték pakfongnak.
Németországban 1824-ben két gyár foglalkozott gyártásával; a berlini Henniger
elnevezte újezüstnek (Neusilber), a schneebergi Geitner dr. cég pedig
argentánnak. Nemsokára Ausztriában és Franciaországban is megkezdték a
gyártását s ott A.-nak, itt pedig rvaillechort-nak (első készítőjük Maillet és
Chorier után) nevezték. Midőn a fémmel való bevonás az ipar közös kincsévé
lett, az A.-t ezüstözni kezdték ezek s az ezüsthöz csalódásig hasonlító árúk
megint más nevet kaptak; mi khinczi ezüstnek nevezzük, a franciák at fenidnek,
mások Christofie-fémnek, argiroidnak, argirolitnak, argirofánnak,
elektropatnak, perui ezüstnek, szimilargentnek stb. nevezik. Az A.-nak szép
fehér szine a nikoltól nyújthatósága a réztől olvadékonysága és olcsósága a
cinktől függ. Általában 12-26% nikolból, 50-66% rézből és 20-40°/° cinkből áll,
néhány faja vasat, ólmot, önt, ezüstöt és kadmiumot is tartalmaz. A különleges
A.-k ezek:
Az A.
készítésekor először megömlesztik a cinket és a réznek felét, és a keletkező
ötvényt lapokká öntik ki, a réz megmaradt másik felét szénfedő alatt
összeömlesztik a nikollal és hozzáadják a gyártott réz-cink ötvényt. Legjobb az
az A., melyben a nikoltartalom a réz 1/4-3/4-ét teszi. Ha kevés a nikol, az
ötvény sárgás színű lesz. Ha sok a nikol, igen kemény, nehezen megmunkálható és
önthető A.-t kapunk. Az A. keményebb, szívósabb, szilárdabb a sárga réznél és
épp úgy nyújtható, mint ez; belőle pléheket hengerelnek, drótokat húznak és
rudakat kovácsolnak. Az A. fényezhető és törése kristályos. A vörösnek
nyújthatósága a melegben csökken, nagyobb hőmérsékletnél oly merev lesz, hogy
porrá törhető. Kezdő fehér izzásnál megolvad. Fajsulya 718885. A hengerelt és
húzott A.-árúknak finom szemcsés törése és jó hangja van. A levegő az ezüstnél
is nehezebben oxidálja; a savanyú folyadékok megtámadják ugyan, ámbár nem oly
mértékben, mint a rezet és a sárga rezet; de kissé jobban, mint a 12 latos
ezüstöt, s ezért házi használathoz beezüstözik. Mivel az A. az ezüstnél olcsóbb
és állandóbb, különösen asztalkészletek, ajtó- és ablakvasalások, pénzek stb.
készítésére használják. Az A. legveszedelmesebb piszkítója az arzén, mely
rideggé teszi, barnássárgára, sőt feketére festi; a vastól fehérebb, keményebb,
tömöttebb, de kissé ridegebbé is lesz; az ón és ólom kis mennyiségben nem
ártalmasak. A jó A.-nak ezüst-fehér színe van; ha kétségünk van az iránt,
vajjon a fehér szín eredeti-e v. pedig az ezüst-bevonattól ered, a tárgy
felületét 1 rész káliumbikromát és 1 rész tiszta salétromsav (125 fajsúly)
keverékével nedvesítjük be, ez a beezüstözött tárgyat megvörösíti. Ha a
próbakövön végighúzott A. porára tiszta salétromsavat öntünk és kevés konyhasót
teszünk hozzá, akkor fehér csapadék-klórezüst keletkezik, ha a tárgyon ezüst
bevonat volt.
Forrás: Pallas Nagylexikon