Alsó-Ausztria

Főhercegség, az osztrák-magyar monarchia egyik alkotórésze, a Cseh- és Morvaország, Magyarország, Stiria, Salzburg és Bajorországtól határolt területnek 1849 óta az Ennaen innen fekvő része. Nyugaton Felső-Ausztria, északon Cseh- és Morvaország, keleten Magyarország s délen Stiria határolja; területe 19,825 km, lakosainak száma 2.661,799 (1 km 118 lakossal, Bécs nélkül csak 60) A Duna déli és északi részre osztja, melyek közül az első az alpesi vidékhez, az utóbbi hercini-szudeti felföldhöz tartozik. A tartomány délkeleti részébe a Stiriai-Alpesek nyúlnak be az 1732 m. magas Wechsellel. A Semmering-hágó által az alsó-ausztriai Mészalpokkal függ össze, melyek nyugat felé az Enns folyóig és észak felé a Dunáig terjednek; északkeleti előhegyei előtt az erdős, bástyaszerű Lajta-hegység terül el. Az Alsó-ausztriai Alpok a Semmeringtől északra a Schneebergben (1075 m.) érik el legnagyobb magasságukat. A Semmeringtől regényes Schwarzavölgytől elválasztva a Raxalpe (2009 m.), nyugat felé a stiriai határhoz közel a Göller (1761 m.), Dürnstein (1877 m.), Hochkohr (1799 m.) és a Voralpe (1538 m.), Ybbs és Erlaf között pedig az ()tscher vagy Hötschahegység sziklagerince emelkedik.

E mészhavasok előtt észak felé az előhavasok kettős láncolata terül el, több csúccsal, melyek közt a lilienfeldi magas havas és az Unterberg a legjelentékenyebbek. Ettől északra dombos vidék terül el, melyet a Duna mellékvizei öntöznek. A havasoktól és előhavasoktól a Gölsen és Triestingől elválasztva, a Bécsi-erdő (Schöpf 1893 m.) húzódik északkeleti irányban Bécsig, a Tulbingerl Vogeltól pedig keleti irányban a Kahlengebirge vonul a Hermanns-Kogellel és Leopoldheggyel. A Dunától északra horvát-osztrák lejtők terülnek el, melyek a Duna felé meredeken szállnak alá, kelet felé pedig a Morvamezőbe mennek át. Középmagasságuk 585-650 m., legmagasabb a cseh határon a Viehberg (1100 m.). A Cseh-erdőhöz tartozik a Felső-Ausztria felé levő határon a Weinsberg-erdő (Weinsberg 1039 m.): ettől keletre a Gföhl-erdő, délre az Ustrong (936 m.) és a lauerling (1060 m.); a Gföhl-erdőtől keletre alfanhártsberg (537 m.); az utolsó délkeleti nyúlványok a Dunánál, a Kahlengebirggel átellenben; a Bisamberggel (359 m.) végződnek. A síkföld az összes területnek nem foglalja el 25%-át.

A tartomány főfolyója a Duna; ennek mellékfolyói jobbról az Enns, Ybbs, Erlat, Bielach, Traisen, Wien, Schwechat, Triesting, Lischa és Lajta; balról a Krems Kamp Schmieda, Göllerbach, Russbach és a Morva a Thayaval. Csak a Duna, a Lajta és a Morva hajózhatók; a többi folyó azonban a fausztatásra és malmok, hámorok és gyárak működésére nézve fontos. A kevés tó közül a Lunzi-tó és az rlaf-tó a stiriai határon említendő. A tartománynak több ásványforrása is van, melyek közül a badeni, németóvári és Bécs mellett, az alsó-meidlingi kénforrások, a pyrawarti vastartalmu források és a vöslani melegforrások a legismeretesebbek. Az éghajlat a különféle vidékeken igen különböző, általában azonban mérsékelt és egészséges, jóllehet a hőmérsék igen gyakran változik. A havasi felföldön az évi középhőmérsék legkisebb, a bécsi medencében a legnagyobb. (Bécs + 7,79° R.) A tartomány nyugati részében nagyobb a légcsapadék, mint keleten. Bécsben az évi esőmennyiség átlag 44,66 cm. és az évi esős és havas napok száma 142,9. A magas havasok vidékét leszámítva, a talaj igen termékeny.

A lakosság

37 városban, 231 mezővárosban és 4187 faluban lakik. Nemzetiség tekintetben (Bécstől eltekintve, mert itt minden nemzetiség képviselve van) a belföldi lakosságból 96,5% német, 1 % horvát és tót. (Morvamezőn s a Lajtán tul), a többi cseh (a cseh határon 4 községben). Bécs és legközelebbi külvárosai lakosságából 2% külföldi és 40% magyar v. valamely korona-tartomány alattvalója. Vallásra nézve 1.871,768 r. kat.,128,784 zsidó, akik közül magában Bécsben és külvárosaiban 45,(0-nél több lakik és 50,800 protestáns. Iparral és műiparral Bécsben a lakosság 40%-a, másutt 20,6%-a foglalkozik; a vidéken 33,1% földmivelést űz. Kereskedéssel a városi lakosság 7%-a, a falusi lakosság 2%-a foglalkozik. Az összes talajból 96 % termékeny és nem egész 4% terméketlen; ebből szántóföldre 50%, szőllőhegyekre 2%, kertekre és rétekre 130%. legelőre 4% és erdőségekre 3% esik.

A földmívelés termékei:

búza, rozs (kitűnő minőségű), árpa, zab, tatárka, tengeri, burgonya, komló, spárga, vöröshagyma és foghagyma, torma, répa, retek, mák, mustár és zöldség stb. A gyümölcsfatenyésztés jelentéktelen; annál jelentékenyebb azonban a bortermelés. Szarvasmarháinak száma 664,625, lovaié 106,625, juhaié 313,618, kecskéié 50,896 és sertéseié 440,000 volt; sertést és szarvasmarhát nagy számmal hoznak át Magyarországból. A baromfitenyésztés, különösen Bécs környékén, nem jelentéktelen; a Morvamezőn a lúdtenyésztés s nevezetes. A méhtenyésztés majdnem általánosan el van terjedve. Jövedelmező a halászat a Dunában és mellékfolyóban, úgyszintén a hegyi patakokban; a legkitünőbb halnemek: a dunai ponty, pisztráng, lazac és harcsa stb. A bányászat főleg barna- és kőszén s vasércek nyerésére szorítkozik. Az ásványország egyéb termékei a rézérc, grafit, timsó, épületkő, gipsz, mészkő, agyag, turfa stb. Az ipar tekintetében A: Ausztria valamennyi osztrák tartomtány közt az első helyet foglalj a el; van számos pamutszövője, gyapju-szövet-, selyem-, paszománt-, len- és kenderáru-gyára; bőr-, keztyü-, bőrdiszmű-, cipő-, üveg-, vegyészeti, festék-, gyujtószer-, gyertya- és szappangyára; illatszer- és papirgyára, vashámora, vasöntője, hengermüve; szeg-, csavar-, sodrony-, tengely-, kasza- és sarlógyára, gőzmozdony- és egyéb gőzgépgyára, vasúti kocsi és varrógépgyára, fizikai és hangműszer-gyára, óra-, üveg-, cukor- és faárugyára; vannak továbbá serfőzői, malmai és téglagyárai stb. A kereskedés igen jelentékeny, minthogy Bécs az egész monarchiában a kereskedés központja. A tartománynak 4918 km. országútja van.

A népoktatásról

körülbelül 1559 nép- és polgári iskola által meglehetősen van gondoskodva azonban a tankötelezetteknek mintegy 0,38%-a nem látogatja az iskolákat. Magasabb tan- és nevelőintézetek a következők 1 egyetem, 1 műegyetem, 1 gazdasági főiskola (mind a három Bécsben), 20 gimnázium, 17 reáliskola, 5 reálgimnázium, 5 teol. intézet, 1 keleti akadémia, 4 tanitó és 6 tanítónőképző, 2 állatgyógy intézet, 1 kereskedelmi és 1 erdészeti akadémia, 1 képzőművészeti akadémia 1 zenekonzervatórium, 1 építészés gépipariskola, 1 katonai akadémia és katonai kollégium stb.

A tartomány alkotmánya

az 1861 febr. 26-iki törvényen sarkal. Az alsó-ausztriai tartománygyűlés a bécsi érsekből, a st.-pölteni püspökből, a bécsi egyetem rektorából és 6 évre választott 60 képviselőből áll. A képviselőházban Alsó-Ausztria tartománygyűlésének 18 tagja által van képviselve. A tartomány legfőbb közigazgatási hatósága a bécsi helytartóság, melynek mint alattas közeg a bécsi, bécsújhelyi és waldhofeni városi tanács és 70 járási hivatal van alárendelve. A közigazgatás tekintetében 4 kerületre való fölosztást 1880-ban megszüntették s ma csak még az igazságszolgáltatás tekintetében áll fönn. A pénzügyi igazgatás terén a bécsi tartományi pénzügyigazgatóság a legfőbb hatóság. Az igazságszolgáltatás elsőfolyamodású hatóságai a bécsi tartományi törvényszék. 4 kerületi és 12 járásbiróság és 66 vegyes járási hivatal; másodfolyamodású hatóságai a bécsi kerületi főtörvényszék (egyúttal Felső-Ausztriára és Salzburgra nézve is); harmadfolyamodású biróság a bécsi legfőbb törvényszék. Katonai ügyekben a bécsi főhadparancsnokság a főhatóság Alsó- és Felső-Ansztria területére nézve. A tartomány címere: kék pajzs öt arany sassal. V. ö. Blumenbach, Landeskunde von Österreich unter der Enns (2. kiad.; 2. köt. Kőszeg 1834-35). Das Land unter der Enns. Kiadja a Verein für Landeskunde von Nieder-Österreich. 1877-85. Beckcer M. A.; Topographie von Niederösterreich. Számos füzet kiadja ugyanaz a társulat.

Forrás: Pallas Nagylexikon