Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Alsó-Fehérm... ----

Magyar Magyar Német Német
Alsó-Fehérm... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Alsó-Fehérmegye

Hazánk királyhágón túli (erdélyi) részének a régi beosztás szerint a magyarok földjének egyik-megyéje, jelen kiterjedésében szabálytalan alakú, 375,5 km2 kiterjedésű megye; határolja északon Torda- Aranyos-, keleten Kis és Nagy-Küküllő-, délen Szebenmegye, nyugaton Hunyadmegye. Hazánk leghegyesebb vidékeinek egyike; hegyrajzát a folyók rendszere állapítja meg.

A Maros mely eleinte határát képezi, KDNy-i irányban átló gyanánt metszi a megye földjét s az Erdélyi érchegységhez s illetve a Biharhegységhez tartozó csoportjait a bal parton elterülő s már az erdélyi felföldhöz számított alacsonyabb dombvidéktől elválasztja. A Maros jobb partján emelkedő, tulnyomóan már havasi jellegű hegycsoportokat az Ompoly Aranyosmelléki és Ompolymelléki hegységre Különíti el. Amaz az Aranyostól az Ompolyig terjed s legnagyobb része e megyére esik; természeti szépségekben bővelkedő, vadregényes. szaggatott hegység, melyet számos mély hasadékvölgy szeli; legmagasabb csúcsai az 1300 métert haladják meg (L. Aranyosmelléki hegység, köztük ismeretes a Vulkán (1264 m.) és a Detunáta (1182 m.); e hegység ásványos kincseinek bőségéről (l. alább) is híres. Az Ompolyon túl a Marosig az Ompolymelléki hegység alacsonyabb ugyan (Grohács 1103 m.), mindazáltal fővonalán csak nehezen járható és erdei utak visznek át. Mindkét hegység zord és terméketlen, de sok az erdeje és legelője. A Maros völgyének Nagy-Enyed és Sárd közt fekvő dombos s termékeny része Erdélyi Hegyalja név alatt ismeretes s jó bort terem. A Maros balpartján elterülő dombos vidéket, mely sehol sem ereszkedik 200 m. alá s az 300 m.-t is csak helyenként haladja meg, már a belső erdélyi felföldhez számítják; a Nagy-Küküllő s a belé ömlő számos patak öntözik. A-megye jelentékenyebb folyói a Maros, Nagy-Küküllő, Aranyos, Ompoly és Sebes. Tavai nincsenek. Éghajlata a keleti részen igen kellemes, mérsékelt, a nyugatin zord, de egészséges, esőben bővelkedő. Gyulafehérvártt az évi közepes hőmérséklet 9,6° C., a legmelegebb hónap (julius) közepes hőfoka nem emelkedik 20,6 fokon tul, a januáré -3,3°; abszolut maximuma 35,4°, minimuma 24,0°.

Főbb terményei: gabonaneműek, nevezetesen szép és jó búza, rozs, kétszeres (gabonapiacok Gyulafehérvár; Nagy-Enyed), jó bor (celnai és csombordi), kukorica, kender, burgonya, gyümölcs és tömérdek fa. A megye területéből 131,052 hektár szántóföld, 5247 ha. kert, 4244 ha. szőllő, 63,51 ha. rét és kaszáló, 45253 ha. legelő, 166 ha. nádas, 93,296 ha. erdő ebből 37 479 ha. tölgyes, 52,°49 ha. bükkös, a többi fenyves. Állattenyésztése jelentékeny, nagyobb gulyák NagyEnyeden, MagyarGombáron, Lőrincrévén és Balázstelken vannak. Igen jelentékeny a juhtenyésztés. A megyében volt (1886) 764 ló, (1880) 58,919 magyar fajtájú s 1676 szines fajtájú szarvasmarha, 367 hízó marha s 1843 bivaly; továbbá 130,476 magyar vagy erdélyi juh s 2726 nemesített juh; 4252 kecske. A folyókban sok a hal. Ásványokban a megye nyugati része nagyon gazdag, arany tekintetében leggazdagabb; arany- és ezüstre bányásznak Abrudbánya, Bucsum, Verespatak határában, azonkívül ólom, ón s vas képezik a bányászat tárgyait; Maros-Újvárt s Vizaknán nagy sóbányák vannak a termelés (1889) ott 497,162 itt 31,901 g. volt. Ásványos vizek Buzás-Bocsárdon, Bessenyőn, Türön, Véznán, Drassón, Intregáldon, Kis-Aknán, Szász-Ujfalun, Asszonynépén, Verspatakon fakadnák; Maros-Újvárt és Vizaknán sós fürdőket rendeztek be.

A megye lakóinak száma 1881-ben 178,021 volt, most (1889) 193,072; ezek között van 30,181 magyar, 7639 német, 151,397 oláh; vallás szerint 8943 róm. kat., 74,132 gör. kat., 80,353 gör. kel., 5813 evang., 19,472 helvét, 1046 unitárius és 3280 zsidó. Foglalkozásra nézve tulnyomóan földmívelők és állattenyésztők; a bányászat szinten jelentékeny kereseti ág. A megye ipara és kereskedése jelentéktelen; Abrudbánya, Sárd; Ompoicas. Magyar-Igen nagy kőbányáiból kitünő mészkövet szállítanak. Nagy-Enyed, Dombó, Abrudbánya, Balázsfalva és Gyulafehérvár nagymennyiségű téglát és cserepet égetnek; Nagyenyeden hajított bútorgyár, szövőgyár, több helyen gőzmalom s szeszgyár van. A megyét három vasút szeli; országútja számos és jó vizi közlekedése a Maroson van, melyen a tutajozás nagyban folyik. Közoktatásügye sok kívánni valót hagy hátra; (1890) 211,843 tanköteles gyermeke közül 11,446 (39,5%) nem járt iskolába. Az elemi iskolák száma 269 (köztük 16 állami); ezenkivül van 1 polgári iskola és 5 kisdedóvó; Abrudbányán, Gyulafehérvártt s Nagyenyeden iparostanulói tanfolyamokat tartanak fenn; középiskolák vannak Gyulafehérvártt kat. és Balázsfalva gör. kat. főgimnázium, Nagyenyeden ref. gimnázium; továbbá ugyanott vincellérképző, Gyulafehérvártt kereskedőtanonc-iskola.

Közigazgatás

Alsó-Fehérmegye 7 járásra oszlik s területén 4 rendezett tanácsú város van. A megyében e szerint 177 község és 4 rendezett tanácsú város van; a községek közül csak 8 haladja meg a 2000 lakót, a többi aránylag kicsiny. A megye az országgyűlésre 7 képviselőt küld. Székhelye Nagy-Enyed. Egyházi tekintetben a 13 róm. kat. község az erdélyi püspöki egyházmegyéhez (kalocsai egyháztartomány) van beosztva; a gör. kat. egyházak közül 131 a gyulafehérvár-fogarasi érseki, I a lugosi püspöki egyházmegyéhez (gyula-fehérvár-fogarasi egyháztartomány), a 109 gör. kel. egyház mind az erdélyi érseki egyházmegyéhez tartozik. A 10 ágostai és a 40 református egyház az erdélyi egyházkerülethez van csatolva; zsidó anyakönyvi kerület 3 van. Igazságügyi tekintetben az egész megye a kolozsvári kir. ítélőtábla kerületéhez beosztott gyulafehérvári törvényszékhez tartozik; területén 7 járásbíróság van (Gyulafehérvár, Maros-Ujvár, Topánfalva, Abrudbánya, Balázsfalva, Nagy-Enyed és Vizakna, a 4 utóbbi telekkönyvi hatáskörrel felruházva); kir. közjegyzői székhely van Gyulafehérvártt, Nagy-Enyeden, Abrudbányán és Vizaknán, a megye az aradi közjegyzői kamara területéhez tartozik; Gyulafehérvártt ügyvédi kamara is van. Hadügyi tekintetben a kisenyedi és alvinci járás a 64-ik Vizakna városa a 31-ik és a megye többi része az 50-ik hadkiegészítési parancsnokság, valamennyi pedig a nagyszebeni hadtestparancsnokság területéhez tartozik; továbbá a 21. és 23. sz. honvédgyalogezredhez, a 68. és 74. népfölkelési járáshoz. A csendőrségi törzsparancsnokság Kolozsváron, a szakaszparancsnokság Nagy-Enyeden és Nagy-Szebenben székel. Az egész megye a nagyenyedi pénzügyigazgatóság alá tartozik, van két adóhivatala és 2 pénzügyőrsége(mindkettő Gyulafehérvártt és Nagyenyeden). A kolozsvári ipari és kereskedelmi kamara hatásköre e megyére is kiterjed. A megyének államépítészeti hivatalavan Nagyenyeden, posta- és távirdai tekintetben azonban a kolozsvári igazgatósághoz, s a közutakat illetőleg a kolozsvári kerületi felügyelőséghez van beosztva. Erdészeti szempontból a nagyszebeni erdőfelügyelőséghez tartozik, a kincstári erdők részben a kolozsvári erdőigazgatósághoz, részben a szászsebesi erdőhivatalhoz tartoznak. Gyulafehérvár állami állatorvosi kerület székhelye, melyhez az egész megye tartozik; a borászati és szőllészeti kerület székhelye Nagy-Enyed. A kulturmérnöki kerületi hivatal Kolozsvártt van. A megyében 14 gyógyszertár van.

Története.

A. már a rómaiak idejében a kultúra magas fokán állott; számos régészeti lelet bizonyítja, hogy Apulum (a mai Gyulafehérvár) castrumát a legio I. adjutrix és XIII. gemina Kr. u. 115-117. építette s Dacia hadparancsnoksága odatelepedett; utóbb Apulum nevezetes polgári municipium s Dacia legvirágzóbb városa lett, melyben gyakran székeltek a helytartók is; a tartomány pénzügyigazgatósága és pénzverője is ott volt. A hegyekben nagyban űzték a bányaművelést. Ampelum (Zalatna) gazdag római bányatelep és Dacia aranybányászati hatóságának székhelye volt, Alburnus maior (Verespatak) vidékén ma is számos emlék (tabula cerata) bizonyitja a római bányászat fejlettségét s kétségtelen, hogy a vizaknai bányák is művelés alatt állottak. Erre vonult (Apulumról Sarmizegethusa felé) a rómaiak egyik fő hadi útja is. A gepidák és gótok berontása a virágzó gyarmatokat elpusztította. A magyarok letelepedése után A. a keresztény hitélet, állami és hadi tevékenység legfontosabb helyei közé tartozott. Szent László király Gyulafehérvárt tette az általa alapított első erdélyi katolikus püspökség székhelyévé s a megye a magyarság hatalmas védőbástyája volt. A mongolok betörésekor (1241) Gyulafehérvárral együtt A. nagyrésze is elpusztulván, a néptelen megye nagy részét szászok (Nagy-Enyed) és oláhok (a hegyes vidéket) foglalták el; később a törökök Hunyady János maros-szt.-imrei győzelme dacára (1442) több ízben fenyegették A.-t s vérengzéseik borzasztó mérveket öltöttek. 1550-ben Izabella is Diódvárában keresett menedéket a törökök elől; 1601-ben Mihály oláh vajda pusztította megyét, kit azonban Básta az erdélyi segélyhadakkal Miriszlónál megvert.

Erdély különállása idejében A. mindig nagy szerepet játszott; Gyulafehérvártt laktak és temetkeztek az erdélyi vajdák és fejedelmek, ugyanott fontos országgyűléseket tartottak s Bethlen Gábor itt alapította 1629-ben az első erdélyi főiskolát. 1658-ban azonban a törökök ismét elpusztítván a várost, a Bethlen-kollégiummal együtt a megy e székhelye is Nagy-Enyedre költözött át. A belső villongások 1687-ben értek véget, amidőn az erdélyi rendek Balázsfalván Erdély visszahódolását Lotharingiai Károly herceggel aláírták. A XVIII. században itt kezdődtek meg az oláhok féktelenkedései; 1784-ben innen indult Hóra a magyarok irtására, 1848-49-ben az oláhok:Nagy-Enyeddel együtt a megye nagy részét elpusztították s a Szabadságréten (Cámpu libertate) a magyar nemzettel szemben állást foglaltak. Mind e csapások meggyöngítették az egykor hatalmas és uralkodó magyar elemet; azóta az oláh elem képezi a földmívelés pásztornép nagy többségét, miután az Érchegység német telepeit is magába olvasztotta. A megye jelen alakját az 1876-iki XXXIII. t: c által nyerte.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is