Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Altái... ----

Magyar Magyar Német Német
Altái... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Altái

(khinaiul Kin-San «aranyhegy»), Közép-Ázsia legészakibb fekvésű hegylánca. Régebben a dsungári Dsaiszan-tótól az Ochocki-tengerig terjedő összes hegységeket értették alatta, Humboldt óta azonban csak azt a hegységet mely a 47-65 É. sz. és a 84-109 K. h. Gr. közt fekszik, az Irtistől a Bajkál-tólg s az Irtis, Ob és Jeniszoi forrásvidékére terjed. A hegység hossza 1447 km. s kiterjedése 429,000 km2. A voltaképeni magas A., mely 2000 m. magasságra emelkedik, a fő, nyugati ág. Innen ágaznak el kelet felé a Szajáni hegylánc, a Tangnu-hegység és a Khangai hegység s végül a y v. Ektag A., mely utóbbi a Gobi sivatagot kiválasztva a nagy Hoangho hajlásig nyúlik. A nyugati A., melyet Koliváni érchegységnek is neveznek s ércgazdagságáról híres, Szemipalatinszktól északkeletre az Oba és Irtis összeömlésénél a Telecki tóig (418 m.) s az ebből kijövő Bija folyóig terjed s Humboldt számítása szerint körülbelül 136,000 km2 területet foglal el, tehát háromszor oly kiterjedt, mint a Svájc. Északi része hegynyúlványokból áll, déli része egy középpontból legyezőformán ágazik szét; ez a középpont a hegység legmagasabb csúcsa a hóval takart Bjelucha (3350 m.). Egy déli ága Tarbagatáj név alatt (l. o.) messze benyúlik a kirgiz pusztákba. Az A. középmagasságát 1200-1500 méterre teszik, a hóvonal 2150 méternél kezdődik, egyes csúcsok 3000 méternél is magasabbak. A hegyláncok között mindenütt nagy kiterjedésű fennsíkok vannak, ahol a szarvasok és rénszarvasok gazdag legelőt találnak. A hegység alján jegenye, fűz és tövises bokrok teremnek, a mélyebb völgyekben fűz; nyírfa és galagonya. A lejtőkön különféle tűlevelű fák vannak nyírfákkal keverve, ez utobbi 1460 m. magasságig jut fel, a tűlevelű fák még feljebb is, bár eltörpülve. A legfelsőbb fennsíkokon csak törpe fenyők vannak. A szép Telecki tó északi részén az 1600 m. magas Kuzneck A. hegylánca a keret. A fővonal csaknem egyenesen észak felé vonul, mig nem Kuznecktől keletre megoszlik. A keleti ág mint erdős, aranytartalmú Alatau (l. o.), Bjelogori vagy Abakani hegylánc Acsinszkkel és Krasznojarszkkal egyenlő szélességig hatol s az 1666 m. magas Taszkülben végződik; a másik északnyugati irányban halad Tomszk felé. A Kuznecktől északnyugatra fekvő Szalair hegylánc az Ob és Tom közt alacsonyabb az előbbinél s híres ezüstgazdagságáról, keleti lejtőin sok arany is van.

Az A. főtömege kristályos vagy üledékes palakőzetekből áll; az áttörő sziklák (diorit, gránit és porfir) kevésbbé jelentékenyek, de a havasi részben gránit nagy mennyiségben fordul elő. Érceken kívül sok oly kő fordul itt elő, melyeket műtárgyakra használnak fel. Kőszenet nagyobb mennyiségben még nem találtak. Az arany- és ezüstércek az üledékes és jegecesedett palában és porfirban vannak, de a gránitban soha, rendesen szabálytalan, néha igen hatalmas üreket töltenek be nagy tömegekben. Eddig is már ezernél több ily aranytelepet találtak, de a főbányatelep Zmejnogorszk (kigyóhagy) környékén van, Ridderszk Sziranovszk, Beluszovszk és Nikolajevszk mellett, továbbá a Szalairben, melynek ezüsttartalmú súlypáttelepei már az Ob széles síkságához tartoznak Hivatalosan altaá bányavidék, v. kolivan-voszkreszeni bányakerület az egésznek neve s ez terület a 49 É. sz.-től északra -900 km. távolságra s a Gr.-től számított 77° K. h.-tól keletre 760 km. távolságra terjed s Tomszk nyugat-szibiriai kormányzóság 6 kerületéből 4-re terjed ki összesen 483,000 km2 területre mintegy 700,000 lak. A lakosok nagyobb része földmíves, de azokon s a bányászokon kívül vannak nomád vadnépek is. Az oroszokat a bányászat hozta e vidékre, hol előttök a csudok mesés népe foglalkozott ezzel. Az első nagyobb bányamívelő Demidov Miklós volt (1726), ki 1731-ben Barnaulban nagyszerű kohókat állított fel. Demidov üzlete 1746-ban az orosz korona magántulajdona lett s az maradt máig is. A bányászat eredménye igen jelentékeny, 1887-ben 300 pud aranyat (á 16,6 kg.) ástak ki, egy hetedét az összes orosz aranytermésnek. Az ezüstbányászat 1743-ban kezdődött meg, 1887-ben 613 pud volt a termelés. Magában Zmejnogorszkban 1745-től 1854-ig 82,161 pud ezüstöt ástak, ma azonban ezek a bányák már nem oly gazdagok. Réz nagy mennyiségben van, de kevéssé használják. A vasat a kőszénbányák megnyitása óta jobban művelik. Vannak itt még különféle drágakövek jaspis, kalcedon, karneol és más. Kolivanban nagyszerű gyárakban simítják a gránitot, -port és márványt főkép a cári paloták diszítésére. Külön rajziskola is áll fenn a kőfaragók kiképzésére. A bányavidék erdőségeit a bányászok régebben, kőszén hiányában, már csaknem kipusztították s e mellett a sok erdőégés és a száraz délnyugati szelek is hozzájárulnak az erdők pusztulásához és a sivatag terjedéséhez. Nyáron e kontinentális területen nagy forróság van, télen ellenben oly nagy a hideg, hogy a kéneső minden évben megfagy nehányszor. A szabadban a dinnye is megérik, de azért a gyümölcstermelés igen gyenge. A sivatag-növényet 300 méterig terjed, innen 1200 méterig az erdei flóra, azontul az alpesi flóra az északi lejtőkön 1950 méterig; a déli lejtőn 2250 méterig. Vadállatok, különösen szarvasfélék nagy mennyiségben fordulnak elő, itt-ott farkas, róka, medve s a magaslatokon a cobolymenyéi és hermelin. A madárvilág sokkal szegényebb, halak azonban nagy számmal vannak.

Az A. népessége

a bányászokon kívül nagyon gyér, csak az alacsonyabb fekvésű völgyekben van még sűrű orosz földműves népesség. A régibb kozák lakosság utódai, ma már főkép csak Buchtarminszk és Uszt-Kamenogorszk megerődített helyeken lakik. Van e vidéken még mintegy 5000 khinai és mandsu. Egy négyzetkilométerre átlag 1,5 ember jul. Az őslakók kizárólag török nyelvű népek és pedig 1. Altajok, vagy hegyi kalmükok, Katuntól nyugatra a Telecki tótól (törökül Altyn köl = aranytó) délre. Ide számítják most már a dvojsdan és török törzseket is, melyek hajdan önálló népek voltak. 2. Teleutok, a Katun alsó vidékén, csak a jelen században költöztek a Szalair mellé s igen közel rokonok az altáiakkal. 3. A kumandinok a Bijanál. 4. A csernoviai tatárok a Telecki-tótól északra fekvő erdős hegységekben. 5. A sorok a Telecki-tótól északkeletre a Tom vidékéig. A hegyi kalmükok kizárólag marhatenyésztéssel és vadászattal foglalkoznak, bőrsátrakban élnek, nyáron nyílt vidéken, télen védett erdős hegyzugokban. A csernoviai tatárok (fekete erdei tatárok) és sorok deszkakunyhókban élnek, halászattal, vadászattal (különösen evetfogással) foglalkoznak, szarvasmarhájuk kevés s a földmívelésben is hátra vannak. A kumandinok és a teleutok falvakban élnek, földmíveléssel és méhtenyésztéssel foglalkoznak, mint az orosz parasztok. Tiszta mongol típusa csak az altáiaknak s teleutoknak van, mely utóbbiak már keresztények, míg a többi őslakosság túlnyomólag pogány. Az őslakosok közé számítják a kamenscsiki vagy sziklalakó népeket is, habár ezek orosz eredetüek s nagyrészt oly bányászoktól vagy kozákoktól származnak, kik khinai területre menekültek s csak később tértek vissza önkéntesen. Az orosz parasztok a vidékek szerint délen inkább köles-, buza- és kender-, északon pedig rozstermeléssel foglalkoznak. A lovak kitűnők; van sok szarvasmarha, juh, kecske, baroma és méh, de kevés disznó. Iparűző elem a bányászokon kívül kevés van a csaknem az egész kereskedelem vándorló szatócsok kezében van, az úgynevezett szuszdalokéban, kik a moszkvai és vladimiri kormányzóságokból évről-évre ide utaznak. V. ö. Cotta: Der Altai. Sein geologischer Bau und Erzlagerstätten. Lipcse 1871. Radlov Aus Sibirien. Lipcse 1884.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is