Altáró jog

Az a bányavállalkozó, aki valamely bányavidék bányamívelési érdekeinek előmozdítása céljából az érdekelt bányabirtokosok legalább egy részének beleegyezése és bányahatósági engedély alapján altárót (megyetárót) létesít azoknak a bányáknak tulajdonaival szemben, amelyekre az altáró létesítéséből és fentartásából előny háramlik, bizonyos jogokkal ruháztatik fel. Ezek a jogok kapcsolatban az altáró tulajdonát terhelő kötelezettségekkel az altárós és az illető bányavidéken már létező bányák birtokosai között létesítendő egyezségben állapíttatnak meg, s az altáró tulajdonosa javára visszatérő időszakokban teljesítendő határozott szolgáltatás alakjában fejeztetnek ki. Az altáró létesítése idejében már létező bányák birtokosai közül azok, akik az altáró létesítésébe bele nem egyeztek, ilynemű szolgáltatással nem terhelhetők, s csakis annyiban tartoznak az altáró tulajdonosát kárpótolni, amennyiben az altárói vállalat részéről tényleges segélynyújtásban részesültek. Az altáró létesítése után adományozott bányák birtokosaival szemben az A. s az ennek megfelelően az adományozott bányát terhelő kötelezettség az adományozási okmányban határoztatik meg. Az altáró, mint ilyen, önálló tárgya a bányatelekkönyvezésnek, úgy hogy az altárón kívül azok a szolgálmányok, melyek az altáró tulajdonosát a környékbeli banyabirtokok irányában megilletik, az altárós birtoklapjára jogkép tehát külön alkatrész gyanánt jegyeztetnek be; viszont a bányabirtokosok által az altáró tulajdonosával szemben szerződésileg elvállalt, avagy az újonnan adományozott bányák birtokosaira rótt kötelezettségek az illető bányák bányatelekkönyvi lapjain teherként szerepelnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon