Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Altruizmusoktatás, Önzetlen viselkedés: olyan viselkedés, mely nem az élőlény (ember, állat) saját érdekét, túlélését szolgálja, hanem egy másik fajtársét. Az állatvilágban - összhangban a darwini típusú evolúciós elméletekkel - az altruizmus ritkábban fordul elő, mint a saját túlélést elősegítő viselkedések, de mégis meglehetősen gyakran észlelhető. Az => etológiában legelterjedtebb magyarázat szerint az állatok altruizmusa abból ered, hogy az egyedek viselkedése nem egyszerűen saját maguk túlélését, hanem génjeik elterjesztését célozza. Ez a feltevés egyszerre magyarázza meg az utódgondozó, utódokat védő viselkedést, és más altruista megnyilvánulásokat is, mivel a megfigyelések szerint az állatok a legtöbb esetben annál nagyobb valószínűséggel segítenek egy fajtársuknak, minél közelebbi rokonságban állnak vele (Hamilton-elv). A pszich. klasszikus isk.-i részben szintén "rejtett önzésnek" tekintették az altruizmust: így a viselkedés-lélektan képviselői az emberi "önzetlenséget" társas megerősítéssel, előzetes elvárásokkal, illetve utólagos jutalmazással magyarázták. => S. Freud az altruizmust többféle személyiségszerkezet talaján is megjelenhető viselkedésként értelmezte. A pszichoanalízis szerint a másoknak való segítségnyújtás nem csak a konfliktusok elhárításának (pl. bűntudatcsökkentés, önmagunk kedvezőbb színben láttatása) egy lehetséges módja, hanem az egészséges személyiség sajátjaként is megjelenik. A mai pszich. az empátia ( => beleélő készség) szerepét hangsúlyozza az emberi altruizmus hátterében: a nagyobb empátiás érzékenység fokozott segítőkészséget eredményez. - Ir. Barash, D.: Szociobiológia és viselkedés. Bp. 1980.; Buda B.: Empátia: a beleélés lélektana. Bp. 1980.; Tomcsányi T.-Fodor L.-Kónya O.: Altruizmus, segítő szindróma, érett segítő identitás. Psychiatria Hungarica, 1990. 3., 213-222. Jakab Zoltán Szerkesztette: Lapoda Multimédia Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|