Aluminiumbronz

az alumíniumnak és a vörösréznek ötvénye. Az első A.-t 1855-ben Percy dr. készítette, de ipari értékesítése a párisi Christofle érdeme, aki csapágycsészéknek használta, Az 1865-iki londoni kiállításon már sok A. mű- és ipari tárgyat mutattak be. Mivel a sziliciumhijas A. alig vagy csak kis mértékben rozsdásodik, használják nedves helyekre, p. bányákba v. kémiai gyárakba állítandó gépekhez és géprészekhez. Így a bányák felhúzó gépeinek drótköteleit jobb anyagból nem is készíthetik. Az A.-t nagy rozsdaállósága és aranysárga színe a dísztárgyak gyártására is alkalmassá teszi. A sárgarezet csakhamar bevonja a piszkos oxidréteg, az A.-ra nem igen hat a levegő vízpárája és oxigénje. Az A. az összes alkalmazható ötvények közül legjobban állja a tenger vizét, azért hajócsavarok, propellergerendelyek, hajó-borítások és effélék gyártására ajánlható. De a kénessav, a klór és a timsó sem támadja meg, ezért a celluloa és a papírgyárak gépeihez is használhatják; különösen a szulfit, kazánok A.-szerelvényei és a papírgépek A.-drótszitái váltak be. Készítettek az A.-ból ágyúkat és puskákat is.

Az A. fizikai tulajdonságait az alumínium mennyisége szerfelett módosítja. A 60-70%-os ötvény igen törékeny és üveg keménységű az 50%-os egészen lágy, a 30%-on alul levő ismét kemény, úgy hogy a 20%-osat a mozsárban törhetjük. Legértékesebbek az 1-10%-os ötvények. A 20%-os A. kékes fehér, a 20-15%-os fehér, a 15%-on aluli megsárgul, az 5%-os színe az arany színéhez csalódásig hasonlít. A 3%-os vöröses színű. A szilicium károsan hat a szín szépségére, megfehéríti az ötvényt. 140 C. °-nál a bronzok igen szép aranysárga és igen tartós futtatás színt kapnak, tovább hevítve más futtatás szín keletkezik. Az A. faj súlyát az alumínium mennyisége igen befolyásolja.

2.5 r. alumíniumot és 97,5 r. rezet tartalmazó ötvény fajsúlya 8.6.

6.0 r. alumíniumot és 95,0 r. rezet tartalmazó ötvény fajsúlya 8.8.

10.0 r. alumíniumot és 90.0 r. rezet tartalmazó ötvény fajsúlya 7.7.

A neuhauseni gyár a 20%-os bronz fajsúlyát 6 42-nek, a 15%-osét 7 02-nek, a 7,5%-osét 7 87-nek és az 5%- osét 8 15-nek mondja. A 10% - os A. olvadás pontja 910-950 C°, összehúzódása 1 8-2%. A megömlött fém felületét, oxidációjának meggátlása céljából, porrá tört faszénnel fedjük be; de ha elővigyázattal ízzitjuk, nem szükséges szénnel betakarni. A túlságos hevítés következtében az A. sok gázt, nevezetesen szénoxidot és vizgőzt nyel el, úgy hogy likacsos és ripacsos felületű öntvényt kapunk. Ilyen fémből öntés közben kékes lánggal égő gázak (szénoxid) szállanak ki. A hulladékot (eszterga-gyalu stb. forgácsot) legcélszerűbben úgy olvaszthatjuk be, hogy előbb nagy darab fémet ömlesztünk meg és a hulladékot ebbe mártjuk. A tűzveszteség (2-5%) egyenletesen oszlik meg a réz- és aluminium-tartalomra, csak a kisebb mennyiségnek többszöri beolvasztásakor csökken az alumínium valamivel nagyobb mértékben. Legjobb fedett tégelyben olvasztani, ekkor a bronz kevés rondítót vesz fel; lángoló kemencében fával tüzeljünk, mert ebben kén nincsen. Az A.-t az öntészetben az teszi becses anyaggá, hogy az oxigénnel nagy rokonsága van, és a keletkező aluminiumoxid nem gáz, hanem szilárd vegyület, mely salakként válik ki. Az alumínium-felesleg sem hat károsan, sőt javítja az ötvényt. Az alumínium összehúzódása igen nagy, ezért az öntőformák készítése sok gondot és szakértelmet kíván. A 10%-os A. vörös izzó állapotától kezdve (650 C.°) egészen a megolvadásáig épp úgy kovácsolható, mint a kovácsvas. Hideg állapotában is jól idomíthatjuk. A reszelő hézagait nem tömi be; az esztergán és gyaluló gépen a levágott hosszú rugalmas forgácsok helye sima és fényes marad. Öntvényeit könnyen véshetjük, lemezeit pedig könnyen sajtolhatjuk. Az 5%- os A.-t a közönséges ónforrasztóval forraszthatjuk, több aluminium-tartalom már nehezíti a munkát, ezért a forrasztandó felületet célszerű gyengén vörösrézzel bevonni.

Az A. a legszilárdabb anyag, mm²-ként a 11 5%- os 80, a 10%-os 62, a 8%-os 50, az 5 5%- os 44 kg.-ig terhelhető. Nyúlása 1/2-64%, legkevésbbé nyúlik a 11 5, legjobban az 5 5-%-os. Az A.-ok villamos vezetősége rossz. A rézhez viszonyítva az 1%-osnak 18%, az 5%-osnak 13% és a 10%- osnak 6% a vezetősége.

A felsorolt tulajdonságok összege az A.-t a legjobb ötvénnyé teszik. Az A.-t az aluminium-ércekből közvetlenül úgy gyárthatjuk, hogy elektromos olvasztó kemencékbe (l. Aluminium) rezet teszünk; de készítik úgy is, hogy a megömlesztett vörös rézbe megfelelő mennyiségű aluminiumot merítenek. A két fém egyesülésekor oly hőmérséklet keletkezik, hogy az ömledék fehérizzó lesz. A keletkezett ötvényt megkavarják; ekkor a salak teljesen kiválik, és vaskanállal lefölözhető, mire azonnal öntenek. Többszörös átömlesztés az ötvényt még egynemübbé teszi. Kavaráskor a vaskanalat, ha már vörösizzó, cseréljük ki hideg kanállal. Abból a körülményből, hogy a két fém egyesülésekor sok meleg lesz szabaddá, azt következtették, hogy a két fém vegyileg egyesül. Ez csak részben igaz. A megmelegedést leginkább a rézben levő rézoxidul okozza, melyet az alumínium redukál. Az A. öntésekor arra ügyeljünk, hogy a tajtékként kiváló salak ne kerüljön az öntőformába, ezért az ábrabeli elrendezést használjuk. A az öntvény B a veszőlék (verlorener Kopf = elveszett fej), C a tajtékfogó és D a beöntő tölcsér. Az a csatorna keresztmetszete kétszer akkora legyen, mint a b és b csatornáké.

Forrás: Pallas Nagylexikon