(somnus), szervezetünknek az az
állapota, melyben az öntudat éppen nem, vagy legfeljebb igen csekély fokban
működik. Az egész idegrendszer ingerlékenysége tetemesen megkisebbedett. Mély
álomban a szellemi működés teljesen szünetel, a többi idegrendszer működése
pedig tetemesen megcsökken. Alvás közben a szívverés ritkább, a lélekzés
lassubb és mélyebb. A pupilla (szembogár) lehetőleg szűk, a szemek fel- és
lefelé vannak fordítva. A hasi zsigerek mozgása, az emésztőnedveket elválasztó
mirigyek működése lehetőleg szünetel. Fokozódott szellemi vagy testi munkában
kimerült emberek könnyen alszanak el, kiválóan könnyen nyugalomban vagy
egyenletesen tartó ingerek behatása alatt. Hogy egyenletesen tartó monotón ingerek
éppen úgy hatnak, mint a teljes csend és nyugalom, ennek tanubizonysága az a
molnár, aki például nyugodtan alszik a malom egyenletesen tartó kelepelése
alatt és felébred, mihelyt a malom kereke megáll s a megszokott zaj
megszűnik. Kevéssel elalvás előtt bizonyos tárgyról helyesen gondolkodhatunk,
de gondolatunkkal más tárgyra átmenni már felette nehezünkre esik s ha ezt még
is megtesszük, újból egészen felébredünk. Épp úgy lehet az egész alvás közben
is az álom csak részletes, lehet, hogy az alvót bizonyos hang igen könnyen
kelti fel álmából. Így az anya felébred, ha gyermeke neszét hallja, holott
különben elég jól és mélyen alszik. Ilyen részletes alvás az alvajárás, a
holdkórosság - szomnambulizmus. A házfedelen járó ember ébren van a járást, a
házban való tájékozottságot illetőleg, ellenben alszik arra a veszélyre
vonatkozólag, melyben forog. Az alvó lovas is ébren van annyiban, hogy magát
lova hátán fentartani képes, idegrendszere minden más tekintetben alszik.
Mindezek célszerű módon használják bizonyos izmaikat, de az öntudatos akarat és
észrevevés befolyása nélkül. Az idegrendszer működésének csökkenését az
izommozgás lehető szünetelése is kiséri alvás közben. A tudatos mozgások
hiányoznak, bár az izmok állapotával járó izom- érzések esetleg mozgásokat
váltanak ki; aki p. nem éppen nagyon mélyen alszik, alvás közben megváltoztatja
helyzetét. Reflexmozgások igen gyakran fordulnak elő. De nemcsak reflexmozgásokat válthatnak ki külső behatások, hanem az ébredés felé jelentkező álmokat
is befolyásolják. Az izmok lehető nyugalma, az elválasztó mirigyek, vesék, máj,
s a többi mirigyes szervek működésének megcsökkent foka, mind azt eredményezik,
hogy az anyagforgalom tetemesen meg van kisebbedve. Az anyagforgalom
megkisebbedése a hőtermelés csökkenésével jár. Innen van az, hogy a test
hőmérséke alvás közben egy egész C.°-kal alábbszáll. Az álom mélysége
egyénenként igen különböző. A gyermek mélyebben és hosszasabban, 9-10 óráig,
alszik, mig a felnőttnek mintegy 7-8 óráig tartó alvásra van csak szüksége. A
csecsemő 10-28 órán át is alszik. Ugyanegy embernél is változik az álom
mélysége alvás közben. Másfél óra múlva az álom legnagyobb mélységének 1/4-ére,
2 óra múlva 1/8-ára száll le. Az álom mélységét azzal a magassággal szokás
mérni, melyből valamely fonálra erősitett súlynak esni kell, hogy esésekor
támadt hangja az alvót felköltse. Az alvás okát egyfelől az agy működése közben
abban felhalmozódott vegyi bomlástermékekben, másfelől az élenynek ébrenlétkor
túlságos mértékben való elhasználásában keresik. Alvás közben a keringő vér a
bomlástermékeket eltávolitja, s kellő mennyiségű oxigénnel is ellátja az
idegrendszert.
2. A., selyemhernyóé. A
selyemhernyó minden vedlést megelőzőleg, körülbelül 24 óráig nem eszik s
mozdulatlanul marad helyzetében; a hernyó emez állapotát alvásnak nevezik.
Alvás alatt a hernyót bolygatni nem szabad, s addig, míg a vedlésen át nem
esett s fel nem ébredt, eperfaleveleket nem kell neki adni.
Forrás: Pallas Nagylexikon