Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Alvinczi... ----

Magyar Magyar Német Német
Alvinczi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Alvinczi

1. Péter, hitvitázó a XVII. sz.-ban, Pázmány Péter leghevesebb és leghatalmasabb ellenfele, szül. Nagy-Enyeden a XVI. század utolsó felében, megh. Kassán 1634 nov. 22-én. Iskoláit Nagy-Váradon végezte, s az akkori szokás szerint beutazta tudományos ismeretei gyarapítása céljából Németországot, Svájcot és Olaszországot. 1603-ban Nagyváradon működött mint tanár, versbe szedte a Molnár Albert grammatikáját, hogy tanítványai könnyebben megtanulhassák. Lelkésszé választatván, csakhamar oly nagy hírre tett szert, hogy az akkor virágzó kassai ref. egyházközség papjává választotta. Itt élt és működött haláláig. Munkái időrendben a következők: 1. Egy tetetes nevevesztett Pápista embertől, S. T. D. P. P. (Salvis Titulis Dom. Petri Pazmani)-től küldetett szines öt Levelekre rend szerint való felelet, Alvinci Pétertől a kassai M, Ecclesia Lelki Pásztorától. 1613. 2. Itinerarium catholicum, azaz nevezetes vetélkedés afelől, ha az Evangyelikusok tudományok-é új, vagy az mostani Római valláson levő Pápistáké-é, és a Pápisták Ecclesiája-é vagy az Evangyélikusok-é igaz és világ végéig állandó. 1616. Kassa. 3. Halotti beszéd Báthori Gábor temetésénél, 1628. 4. Rövid uti Prédikátió, Kassa, 1632. 5. Postilla, azaz: az úrnapjára rendeltetett Evangéliumokra írott Prédikátiói, két kötetben, Kassa, 1633 és 1634. Alvinci a XVII. századbeli polemikusok egyik kiváló alakja, és a nagynevű Pázmánynak mindvégig erős ellenfele volt, s különösen Itinerariumával nagy hatást tett. E munkában nagy elmeéllel, a szentatyákra s a bibliára való sűrű vonatkozásokkal bizonyítgatja, hogy a protestantizmus nem új jelenség, csirái megvoltak a legrégibb időkben, hívei voltak az egyházatyák közt is nagy számmal, s hogy az apostoli egyháztól éppen a római katolikczsok térnek el. Úgy ebben, valamint többi iratában rendkivüli olvasottságról, tiszta és világos gondolkozásról tesz bizonyságot; nyelve teljes erővel, magvas, világos és aránylag könnyed. Hatalmas ellenfelével szemben a legügyesebben használja fel annak minden fegyverét: a meggyőző okoskodást, találó hasonlatokat, a maró gúnyt, s ment marad annak terjengősségétől, melyet a legerősebben elítél. Posztillái az egyházi beszédnek sok tekintetben ma is mintául szolgálhatnak.

2. A. Péter (borbereki), nádori ítélőmester, kit Verestói második Verbőczinek vagy magyar Lykurgosnak neveztek. 1675-ben mint az erdélyi összes fejedelmi birtokok és fiskusi jövedelmek főfelügyelője, országos altizedbérlő és fejedelmi táblabíró, 1681 óta mint ítélőmester van a törvényekben említve; ez évben a «jus ligatnm» eltöröltetvén, ennek eszközlésében főrészes volt; 1684. tizedbérlői állásáról lemondván, élte végéig itélőmesteri minőségben szolgált. Meghalt Borbereken 1701 febr 26-án. Erdélynek a Habsburg- ház alá vetése alkalmával Erdély rendei megbizásából Baranyai Gergellyel együtt sokáig időzött az udvarnál a megfelelő okiratok szerkesztése végett. Alvinczi e célból szerkesztett Emlékiratait 1692. és 1693-ban terjesztette be, melyekre a király által adott feleletek, együttes néven, Erdély diplomatikájában és törvényhozási történetében ismeretesek. A vallásügyi irat 1693 áprills 9-én, a közigazgatási pedig május 14-én kelt, amaz a szabad vallásgyakorlatot, a felekezetek egymáshoz való viszonyát szabályozza, emez a székelyek hadi szolgálatainak rendezését, posta behozatalát; külön erdélyi kancellária állítását stb. igérvén meg. Az Erdély visszacsatolására vonatkozó okmánygyűjtemény, melyet a magy. tud. akadémia adott ki: Diplomatarium Alvinczianum, Alvinczi Péter okmánytára (1684-1688) cim alatt, gr. Mikó Imre ajándékából jutott az erdélyi múzeum birtokába.

3. A. (borbereki) József báró, szül. Alvincen Erdélyben 1735 febr. 1., megh. Budán 1810 nov. 25.; Apja A. Péternek, a hírneves államférfiúnak; harmadik fia A. Mihály volt. Már 15 éves korában egy huszárezredbe lépvén, a hétéves háborúban három év múlva kapitány lett és Torgau, Schweidnitz és Töplitz mellett tüntette ki magát, Mint törzstiszt azon volt, hogy a Lacy által behozott új katonai rendszabályok az osztrák hadseregben keresztülvitessenek. A bajor örökösödési háborúban Habelschwertnél elfogta a hesszen-filippstáli herceget, mire Mária Terézia 1763-ban a bárói és tábornoki rangot adományozta neki. Alapos ismeretekkel birván, II. József őt bízta meg kisöccsének, a későbbi II. Ferenc császárnak a hadtudományokban való oktatásával. Laudonnal együtt harcolt Belgrád alatt a törökök ellen, hol altábornagyi rangra emelkedett, jóllehet Belgrád ostroma, melyet ő vezetett, a rossz időjárás miatt meghiusult. 1790-ben a belga forradalom ellen irányzett osztrák hadakat vezényelte, de a Leyden ellen intézett támadásnál leesett a lováról és kénytelen volt Bécsbe visszatérni. Az 1792-93-iki háborúkban osztályparancsnok volt s a Neerwinden mellett kivívott győzelemben nagy része volt; kitüntette magát továbbá Châtillon, Landrecy, Charleroy és Fleurus mellett, de 1793 szept. 6-án Hondschooten mellett vereséget szenvedett. 1795-ben mint táborszernagyot a rajnai hadsereg élére állították, s ő vezényelte az összes csapatokat a Neckar és Konstanz között, de még a háború kitörése előtt az udvari hadi tanácsba hivatván, Wurmser tábornok helyettesítette. Az osztrák fegyverek szerencsétlensége miatt csakhamar ismét a harctérre sietett. Miután Tirolban Beaulieunek tönkrement seregét s a népfelkelést rendezte, Olaszországba ment, hogy a Mantuában bekerített Wurmsert felszabadítsa. De a Scala Ferro és Bassano mellett vívott csaták után Bonaparte 1796 nov. 15-én Arcole mellett s 1797 jan. 14. és 16-án Rivoli mellett teljesen megverte s hadseregét tönkretette. Erre visszahivatván, Magyarország főhadikormányzójává nevezték ki; fővezér helyette Károly főherceg lett. 1808. tábornaggyá lett. Ezzel az Alvinczi tábornokkal történt meg az a jóízű adoma, melyet Kisfaludy Sándor beszél el a győri inzurrekció történetében («Kend az az Alvinczi?»).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is