Alvinczi Péter

Alvinczi Péter (borbereki), nádori ítélőmester, kit Verestói második Verbőczinek vagy magyar Lykurgosnak neveztek. 1675-ben mint az erdélyi összes fejedelmi birtokok és fiskusi jövedelmek főfelügyelője, országos altizedbérlő és fejedelmi táblabíró, 1681 óta mint ítélőmester van a törvényekben említve; ez évben a «jus ligatnm» eltöröltetvén, ennek eszközlésében főrészes volt; 1684. tizedbérlői állásáról lemondván, élte végéig itélőmesteri minőségben szolgált. Meghalt Borbereken 1701 febr 26-án. Erdélynek a Habsburg- ház alá vetése alkalmával Erdély rendei megbizásából Baranyai Gergellyel együtt sokáig időzött az udvarnál a megfelelő okiratok szerkesztése végett. Alvinczi e célból szerkesztett Emlékiratait 1692. és 1693-ban terjesztette be, melyekre a király által adott feleletek, együttes néven, Erdély diplomatikájában és törvényhozási történetében ismeretesek. A vallásügyi irat 1693 áprills 9-én, a közigazgatási pedig május 14-én kelt, amaz a szabad vallásgyakorlatot, a felekezetek egymáshoz való viszonyát szabályozza, emez a székelyek hadi szolgálatainak rendezését, posta behozatalát; külön erdélyi kancellária állítását stb. igérvén meg. Az Erdély visszacsatolására vonatkozó okmánygyűjtemény, melyet a magy. tud. akadémia adott ki: Diplomatarium Alvinczianum, Alvinczi Péter okmánytára (1684-1688) cim alatt, gr. Mikó Imre ajándékából jutott az erdélyi múzeum birtokába.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia