Amadeus

a szavójai fejedelmi családban divatos név, melyet legelőször I. A., gróf viselt a XI. század elején. - II. A., IV. Henrik császárnak volt sógora. - III A. 1103-1149. uralkodott, kit V. Henrik császár birodalmni gróf rangjára emelt. - IV. A. szül. 1197., uralkodott 1233-35. II. Frigyes császár Aosta hercegévé tette. - V A. («a Nagy»), szül. 1249 szeptember 4-én. megh. Avignonban 1323 okt. 16., korának egyik legszerencsésebb és legkiválóbb fejedelme volt. Házasság útján elnyerte a Blange és Bresse birtokokat. III. Tamás bátyjától, a piemonti gróftól 1283. az aosta-i hercegséget, Fülöp nagybátyjától pedig 1285. Szavóját kapta. 1310. VII. Luxemburgi Henrik császár pártjára állott, kit római hadjárataban is támogatott és ki hálából összes birtokaival hűbérül felruházta, azonfelül a birodalmi hercegi rangra emelte és minden fontos kérdésben meghallgatta tanácsát. 1312. császári helytartó lett Rómában. 1313. elnyerte az Asti és Ivrea városok fölött való fenhatóságot. 1315-ben Rodusz alatt harcolt a törökökkel. Később nagyobb keresztes hadjárat létrehozása ügyében fáradozott. -VI. A., a «zöld gróf»; e jelzőt azért kapta, mert lovagjátékok alkalmával rendesen zöld színbe öltözött. Az előbbinek unokája, szül. Chambéry-ben 1334 jan. 4-én, megh. Apuliában 1383. Meghódította Mondovi, Chieri, Cherasco városokat, szerződés útján szerezte Dauphiné urától Gex- és Faussigny-t, szavójai Katalintól pedig pénzen vette meg a Waadt-földet. IV. Károly császár 1365. Svájc egy részének, a lyoni s grenoble-i püspökségeknek élére állította mint birodalmi helytartót s egyúttal az újonnan alapított genfi egyetem védurává tette. 1366. Görögországba indult a törökök ellen, visszafoglalta Galüpoli-t és kiszabadította Paleeologos János keletrómai császárt a bolgárok kezéből. Mint XI. Gergely pápa, Nagy Lajos magyar király és IV. Károly császár szövetségese, Visconti Galeazzo milánói kényúrtól több várost elhódított. A Velence és Genua között több mint száz év óta dühöngő háborút A. döntötte el bizalmi férfiú minőségében. Végrendeletében meghagyta Szavója oszthatatlanságát és az elsőszülöttségi jog alapján szabta meg az örökösödés rendjét Ő alapította 1362. az Annunciata-rendjelt. - VII. A., «a vörös», az előbbinek fia, szül. 1360 febr. 24., megh. 1391 nov. 1. 1383. került a trónra. VII. Károly francia király szövetségében a flandrokkal csatázott. 1388. Nizza hódolt meg neki. - VIII. A., «a békeszerető», az első szavójai herceg, az előbbinek fia. Szül. 1383 szept. 4., megh. Genfben 1451 jan. 7.; korán elhunyt apját 1392. követte a trónon, eleintén Bonne de Bourbon nagyanyja gyámsága alatt. Zsigmond császár, kit utazásaiban segített, hálából szavójai herceggé tette (1419 február 19). 1418-ban a másik ág kihalta után Piemontot örökölte, 1412. pedig Genfnek lett hűbéres ura. Zsoldos hada élén a montferrati őrgrófot kötelezte hódolatra és Vercellit ragadta el Milanótól. Neje halála után átengedte az uralom nagy részét fiának és hat lovaggal a Genfi tó mellett levő Ripaille nevű kolostorszerű palotába vonult; a fontosabb állami ügyeket azonban ezentul is ő intézte el. 1439-ben a bazeli zsinat IV. Jenő helyett pápának választotta. 1440 jul. 24. V. Félix pápa néven megkoronázták (l. Bázeli zsinat). Kilenc év múlva azonban méltóságáról önként leköszönt, miután őt V. Miklós pápa követének elismerte és az általa kiadott rendeletek érvényességét jóváhagyta. A. ekkor visszatért nagyúrias fénnyel berendezett remete-magányába. Békeszerető és okossággal vegyült szelídlelkűsége miatt «a XV. század Salamon»-jának nevezték.

A. Ferdinand Mária, aostai herceg, spanyol király, Viktor Emánuel király másodszülött fia, szül. 1845 máj. 30., megh. Torinoban 1890 jan. 18. Torinoban élte át ifjúkori éveit, 1859: és 1866. az osztrákok ellen harcolt és a Custozza mellett vívott csatában meg is sebesült. 1867. nőül vette Maria dal Pozzo della Cisterna hercegnőt (szül. 1847 aug. 9., megh. 1876 nov. 8.), kitől három fia született. A spanyol Bourbonok bukása után a spanyol kormány többi között őt is megkínálta a megüresedett trónnal és a cortes 1870 nov. 16. 311 szavazattal 191 ellenében spanyol királlyá választotta. A. december 4. Firenze-ben a spanyol követség előtt a koronát elfogadta, 1871 jan. 2. bevonult Madridba és megesküdött az alkotmányra. Uralma nem volt szerencsés. Prim tábornok, kinek a koronát első sorban köszönte, orgyilkosnak esett áldozatul; a gőgös nemesek A. igénytelen fellépését rosszalták, az örökös párttusák és miniszterválságok pedig elkedvtelenítették a szigorú alkotmányos érzületű, államcsínytől visszarettenő királyt. Két évi uralom után beleunt a kormányzás gondjaiba és 1873 febr. 11. leköszönt. Portugalián át ismét Olaszországba távozott, hol hercegi jogait visszanyerte és utóbb a 7. (Rómában állomásozó) hadtest parancsnokává lett. 43 éves korában még egyszer házasságra lépett: 1888 szept. 11-én nőül vette saját unokahugát, a szépségéről híres Bonaparte Laetitiát (Klotild nővérének és Bonaparte Jerome-nak, «a vörös hercegnek» leányát). E házasságból 1889 jun. 22. Umberto Mária nevű fia született, kit Umberto olasz király caserta-i gróffá nevezett ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon