Amadis-regények

a középkori lovagregények egy sajátságos utócsapatja, melyek nevöket első és főhősükről, Amadisról kapták. Az A.-regény, spanyol eredetű; az elsőt Garcias Ordonez de Montalvo írta és adta ki 1508-ban Saragossában. Némelyek szerint e mű első szerzője Vasco de Lobeira portugál író, de ez állításnak eléggé elfogadható alapja nincs. Az első A.-regény (a «Gallial Amadis») tartalma ez: Perion galliai király és Elisena brit hercegnő fia, Amadis, beleszeretett Lisuart angol király világszép leányába, s e szerelmi történethez fűződő csodás hősi kalandok leírásával telik meg a regény négy kötete. A regény nagyon kedvelt olvasmánnyá lett, s csakhamar újabb meg újabb kiadásokat ért, sőt bővült is, amennyiben Amadis történetéhez hozzáfűztek egyenként fiának, unokájának s utódai egész hosszú sorának ősükéhez hasonló kalandos életírását. Így növekedett az eredeti négy kötet Spanyolországban 12 kötetre, 1540-ben franciára is lefordítva (d" Herbezay Des Essarts) újabb toldásokkal 24, s végül a franciáktól Németországba (1583) eljutva 30 kötetre. Az A. hősei: Esplandian, Amadis fia, Lisuarte, unokája; ezeknek egyenes utódaik: Amadis de Graecia, Florisel de Niquea, Agesilaus, Silves de la Selva, Palmerin de Oliva, Primaleon, Platir, Palmerin de Inglaterra. - Az A.-regények a lovagregények végső maradványai, elfajulása. Semmi történeti v. csak mondai alapjuk sincs, egyedüli forrásuk a képzelet fantasztikus csapongása. Hőseik a középkori lovagok torzalakjai, kik a lovagi kor vallásos és nők iránt táplált rajongását kötelességszerű pedantériával tűzik életük feladatává. Szerelmük pusztán érzéki s még így is affektált maguk pedig mind törvénytelen szülöttek. Óriások, tündérek, rablók, csodás helyek és jelenetek népesítik be e regényeket. Főelemük a csodálatos, indítóokuk a szerelem, de cselekvényüket nem vezeti okos cél s híján vannak az erkölcsi tartalomnak. Azonban egy századnál tovább rendkívül kedvelt olvasmány voltak, míg végre Miguel de Cervantes Saavedra (1605) világhírű Don Quljote de la Mancha című regényében kiparódiázta s lehetetlenné tette őket. Belőlük fejlődött a heroikus regény. Az A.-regények a magyar irodalomban nem jelentősek; se nem fordították, se nem utánozták nálunk. Az A.-regények irodalmáról és történetéről lásd bővebben Beőthy Zsolt: A magyar szépprózai elbeszélés, 1886., I. köt.

Forrás: Pallas Nagylexikon