Amari

1. Michele, olasz történetíró és orientalista, született Palermoban 1806 jul. 7., meghalt Firenzeben 1889 jul. 16. Apját a Bourbon-összeesküvésben való részvétel miatt 30 évi fogságra ítélték és így A. ifjúsága szomorúan és nélkülözések között folyt le. Eleintén hivatalnok volt szülővárosában, később Nápolyban, de e mellett buzgón folytatta történelmi tanulmányait, melyeknek eredményét az 1841-ben megjelent: «Uno periodo delle istorie siciliane del secolo XIII» című könyvében tette közzé. A rendőrség gyanúsnak találta a könyvet s a kiadót elfogatta; a szerző még jókor Franciaországba menekült. Itt addig maradt, míg végre az 1848. évi forradalom hazájába visszaszólította, hol a mozgalomnak főtámasza volt, s Sziciliát rövid ideig az angol udvarnál is képviselte. A reakció beállta után 1849. ismét Franciaországba távozott, de 1860. visszatért, hogy a palermói egyetemen elfoglalja az arab nyelv tanszékét. 1860. részt vett Garibaldi alatt a szabadság kivívásában. Garibaldi külügyminiszterévé tette, mely minőségben A. gróf Cavourral alkudozott. Miután a felszabadított Sziciliát az olasz királysághoz csatolták, Viktor Emánuel kinevezte A.-t szenátorrá. 1862-64-ben közoktatásügyi miniszter volt, 1864-1878-ban pedig ismét a palermói egyetemen működött. Legfontosabb műve, melyet még a számkivetésben, Párisban adott ki: «La guerra del vespro siciliano», mely (eleintén 2, jelenleg 3 kötetnyi) munka 1886-ig 9 kiadást ért és több nyelvre le van fordítva. (Németre Schröder forditotta. 1851, Lipcse.) A. kimutatja e munkában, hogy a franciák (1282 márc. 30.) semmiféle összeesküvésnek, hanem a népszenvedély hirtelen kitörésének estek áldozatul, és hogy a Procida János összeesküvéséről szóló hír a mondák országából való. További munkái: Storia dei Musulmanni di Sicilia (Firenze 1853-73. 3 köt.), Bibliotheca arabo-sicula (1857-ben. Olaszul 1880. 2. köt., ehhez 1887. és 1889. pótlék járult), Nuovi ricordi arabici sulla storia di Genova (1873). Le epigrafi arabiche di Sicilia transcritte, tradotte ed illustrate (1875). Altre narrazioni del Vespro Siciliano (Milano 1886). Politikai iratai közül csak az 1849. Párisban kiadott: «La Sicile et les Bourbons» említendő. 2. A. Emerico, olasz gróf, jogtudós és hírlapíró, szül. Palermóban 1810 máj. 9., megh. u. o. 1870 szept. 20. A büntető jog tanára volt a palermói egyetemen; részt vett az 1847. és 1848. évi köztársasági mozgalmakban. 12 éven át kénytelen volt számkivetésben élni; 1861. visszatérvén Sziciliába, az újonnan szervezett helytartótanácsban szolgált. 1867-ben beválasztották a parlamentbe, hol az első szónokok egyike volt. Legfontosabb műve: «Critica di una scienza delle legislazioni comparate» (Genua 1857). V. ö. Samolo, Commemorazione di E. A. (Palermo 1871).

Forrás: Pallas Nagylexikon