Ambró

l. (adamóci) A. Ignác Romuald, orvos, szül. Trencsénben 1748-ban, megh. Újvidéken 1785-ben. Középiskoláit szülővárosában s Nyitrán végezte, a felsőbb tudományokat pedig Nagyszombatban hallgatta, hol a bölcselet mestere lett. Később a bányászatot, a hazai jogtudományt, a természettudományokat művelte, s a zenében és költészetben is kiképezte magát, Bécsben pedig az egyházi és polgári törvények ismeretét sajátította el. Csak ezután szentelte minden idejét az orvostudományokra, s 1776-ban doktorrá avatták. Beszélte az európai művelt nyelveket, s tudományos szempontból beutazta hazáját és a szomszéd országokat. Főbb művei: «Theses inaugurales medicae» (Bécs 1776), «Panegyrícus de medicinse laudibus» (Pest 1785). Egyéb művei kéziratban maradtak. Mint orvos nagy hírben állt. - 2. A. János; született 1827 márc. 27. Beckón (Trencsén), megh. 1890 május 15-én. Pesten és Bécsben tanult, orvosi oklevelét Pesten 1852-ben nyerte, Bécsben pedig a sebészi és szülészmesteri diplomát is megszerezte. A bábaképzés kiterjesztése és javítása benne lelkes úttörőre talált; 1872-ben a pozsonyi bábaképző intézet igazgatója lett, s mint bábatanár rendkívüli tevékenységet fejtett ki. A szülésznők használatára tankönyvet is írt magyar és tót nyelven; 1878-ban az orsz. közegészségügyi taná s tagjává nevezték ki. - 3. A. Ferenc Ignác, könyvnyomdász volt Vácon 1779-179. I.

Forrás: Pallas Nagylexikon