Ambros
Ágost Vilmos, cseh eredetű zenei
író, szül. Mauthban (Csehország) 1816 nov. 17. Megh. Bécsben 1876 jun. 28. A
kitűnő eszű fiú zenész akart lenni, anyja is annak szánta, de módos apja a
zenei nevelést, mindvégig szigorú következetességgel, megtagadta, pedig a
fiúnak már gyermekkora óta párját ritkító hallása volt, s legfőbb vágya,
ábrándja a zene; 16 éves korában Mozart «Don Juan»-ja érlelte meg benne, hogy
maga tanuljon, titkon, zongorázni, s lehetőleg zeneértőkkel érintkezzék. A
gimnáziumot és jogot Prágában hallgatta, itt vállalt hivatalt is a kir.
ügyészségnél. Széles műveltségét ekkorra a zenei tudással is kiegészítvén, már
1845 táján komponált és Schumann szaklapjába, valamint prágai hírlapokba
irogatott zenei cikkeket. Első könyve csak 1856-ban jelent meg: A zene és
költészet határai cím alatt meggyőzően és szépen fejtegette Hanslick «A zenei
szépről» hírdetett elméletének egyoldalú voltát. Könyvei még: A tiltott ötödök
tana (1859), Művelődéstörténeti képek a jelenkor zenei életéből (1860), Tarka
levelek (2 kötet, 1872 óta); főműve a 16 éven át roppant lelkiismeretességgel
és szorgalommal írt, de csak Palestrina koráig vezető 4 kötet: A zene
története, a maga nemében a legalaposabb mű, melyről Coussemaker, Hanslick,
Westphal is csak a legnagyobb elismeréssel szóltak. A zene történetét A. már az
50-es évek eleje óta előadta a prágai konzervatóriumon; végre negyedik
olaszországi tanulmányútja után kinevezték a prágai egyetemre a zeneelmélet és
történet rendkívüli tanárává, 1872-ben pedig Bécsben lett
igazságügyminisztériumi tisztviselő, konzervatóriumi tanár és a fiatal Rudolf
trónörökös oktatója. Mint zeneszerző, A. szintén méltó a fölemlítésre: A-moll
miséje, «Bretislaw a Jitka» c. cseh dalműve, «Stabat mater»-e, kisebb-nagyobb
egyházi és világi jellegű szerzeményei sok szépet tartalmaznak. - Leánya
(Schlemmer pozsonyi orvos özvegye), 1892. okt. óta a bécsi konzervatóriumon
zenét tanít.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|