Ambrus-féle egyházi ének

A nyugati egyházban szt. Ambrus előtt az egyházi énekmód hiányos volt. Szt. A. érdeme, hogy Görögországból a milanói egyházmegye területén meghonosítván a. keletieknek kifejlettebb zsoltáréneklését, a nyug. egyházban is mintegy szervezte és tökéletesítette az egyházi éneket. Különben az A.-féle egyházi ének minőségéről vajmi keveset tudunk. Összehasonlítva a Gergely-félével, a régi írók annyit: mondanak, hogy az A.-féle dallamok ritmikus változékonysága az, amely a Gergely-félében teljesen hiányozván, e két énekmódot megkülönbözteti. Midőn később a nyugati egyházban a Gergely-féle egyházi ének kiszorította az A.-félét, a milanoi egyház I. Adorján pápa engedélye alapján megkartotta a nagynevű püspökétől örökölt egyházi énekmódot, bár kétségtelen, hogy ez A. halála óta (397) sok változáson ment keresztül. Vannak, akik azt állítják, hogy a Gergely-féle énekmód tulajdonképen elvben nem is különbözik az A.-félétől, s hogy az nem jelent mást, mint hogy az egyházi éneket, miután újból átnézték és átjavították, az egész nyugati egyházban egyöntetűvé tették.

Forrás: Pallas Nagylexikon