Amerikai szőllő

Laliman francia szőllőbirtokos hozta be Európába a szőllő veszélyes ellenségét, a filloxerát s ugyanő volt az, ki először hívta fel a szőllőművelők figyelmét arra a körülményre, hogy a filloxera az amerikai szőllőket nem képes úgy megtámadni, mint az európai fajtákat. Lalimon szőlőjében (Touratte-ban, Bordeaux mellett) nagy, európai és amerikai szőllőfajta-gyűjtemény volt; amelyben akkor, midőn már az európai szőllőket a filloxera kipusztította, az amerikaiak még szépen díszlettek. Laliman észleletét 1869-ben a francia mezőgazdák által Beaune-ban tartott értekezleten jelentette be, de itt nagy közönyösséggel fogadták, 1873-ban azonban Hérault département gazdasági egyesülete a francia kormány támogatásával Planchon tanárt kiküldte Amerikába, hogy ott a helyszínen tanulmányozza az amerikai szőllők ellenálló képességét. Planchon visszatérve, megerősítette Laliman észleletét s 1876-ban a montpellieri gazdasági tanintézeten az amerikai szőllők szaporítására és tanulmányozására 4 hektár terjedelmű telepet rendeztek be, amely telep fészkévé vált ama mozgalmaknak, amelyet a francia szőllőtermelők a filloxera ellen viselt kűzdelemben az amerikai szőllők segítségével kifejtettek. Míg az Európában körülbelül 1500 fajtában, illetve változatban művelt szőllő mind egyetlen fajhoz a Vitis viniferá-hoz tartozik, addig Amerikában több, határozottan jellegzett, tiszta faj található. Ezek a következők: Vitis rotundifolia vagy V. vulpina, V. labrusca, V. candicans, V. monticola, V. lincecumii, V. riparia, V. aestivalis, V. rupestris, V. cordifolia, V. Berlandieri, V. arizonica, V. californic, V. caribaea, V. cinerea (l. Rotundifoha, Labruscca stb. cifmszók alatt). A legtöbb amerikai faj alá több fajta, illetőleg változat tartozik, amelyek részint természetes úton, részint mesterségesen, tenyész- kiválasztás vagy mesterséges keresztezés által keletkeztek.

Eltekintve a botanikai csoportosítástól, a szőllőmívelők az amerikai szőllőket direkttermőkre és indirekt- v. alanyszőllőkre osztják, az előbbiek alá az olyan fajták tartoznak, amelyek gyümölcséből élvezhető bor készíthető, az utóbbiak alá pedig olyanok, melyek élvezhető bort nem adnak, miért is szükséges valamely élvezhető fajtával - rendesen európai szőllővel - benemesíteni (l. Szőllőnemesités). A filloxera ellen való védekezésnél eleinte főleg a direkttermő fajtákat karolták fel, mert ezekkel a védekezés sokkal egyszerűbb, de egyrészt azért, mivel a legtöbb direkttermő bora az európai ízlést nem elégíti ki, - majdnem valamennyinek sajátságos mellékíze, róka- v. eperíze van, - másrészt pedig, mert a direkttermők legtöbbje nem áll eléggé ellent a filloxera támadásának, újabban mindinkább az európai szőllővel benemesített amerikai alanyfajtákkal való védekezés hódít. Legelterjedtebb direkttermő fajták a Jaquez, Herbemont, York-Madeira, Othello, Kanada; legelterjedtebb alanyfajták a Riparia sauvage, R. portatis, R. tomenteux, Solonis és a Rupestris-fajták. Ami az amerikai szőllők ellenállásának okát illeti, e kérdés még nincs tökéletesen tisztába hozva; az eddigi feltevések szerint egyrészt a bujább gyökérzet, másrészt a gyökérzet tömöttebb szövete különbözteti meg az amerikai szőllőket az európaiaktól s teszi azokat ellentállóvá. Abszolute egyik amerikai szőllő sem mondható ellenállónak, mert a filloxera valamennyi gyökérzetén képes megélni, észrevehető kárt azonban a fajták egyikében v. másikában nem okoz. A fajták ellentálló képessége, mint a tapasztalatok mutatták, a talaj és éghajlati viszonyok változásával szintén változást szenved, l. Adaptáció.

Hazánkba először 1880. év őszén hozatott az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelem-ügyi minisztérium közvetlen Amerikából 100,000 drb amerikai szőllővesszőt, melyek a Farkasdon, Istvántelken és Szendrőn felállított amerikai szőllőtelepeknek vetették meg alapját. Később vesszőszükségletét a kormány Franciaországból fedezte s azokból részint újabb állami telepeket létesített (Székesfehérvárott, Fehértemplomban, Peéren, Kecskeméten, Budafokon, Nagy-Károlyban, Nagyváradon, Tarcalon és Paulis-Barackán), részint községeknek és egyesületeknek osztotta ki. 1890-ig körülbelül 13 millió amerikai vesszőt hozatott be az állam. Az állami telepeken összesen 123 holdnyi terület van amerikai szőllővel beültetve. Egyesületek és községek 1891-ig hazánkban körülbelül 240 amerikai telepet tartottak fenn. Ez csak parányi kezdetnek tűnik fel azzal szemben, amit Franciaországban tettek, ahol 1890-ben már körülbelül 400,000 hektárnyi terület volt amerikai szőllővel beültetve.

Az A. művelése. Akár direkttermő amerikai fajtákkal, akár alanyra ojtott ojtványszőllőkkel ültetjük be a szőllőterületet, azt az ültetés előtt 60-80 cm. mélységre meg kell forgatni (rigolozni). A sor- és tőketávolságnak nagyobbnak kell lenni, mint az európai szőllőkben; mindkét távolság legalább 1 métert tegyen ki. Az amerikai szőllőknek, különösen az ojtványtőkéknek jobban megfelel a comb- mint a fejművelés s ha ez utóbbit alkalmazzuk, akkor hosszú metszéssel éljünk. Hazánkban eddig, ott ahol amerikai szőllőket telepítettek, csak a régi fejművelés mellett maradtak meg. Az A. szaporítását l. Szőllőszaporitás.

Forrás: Pallas Nagylexikon