Amfibol

szilikát ásvány, egyhajlású rendszerbeli, egyúttal az amfibolcsoport legfontosabb képviselője: Az amfibol-csoport ásványai, melyek az augit-csoportéival sok tekintetben rokonok, főképen az által jellemeztetnek, hogy prizmaszögük mindig vagy 124° 30", a hemipiramisszög vagy 148° 80", míg az augit-csoportnál (piroxének) a prizmaszög 87°, esetleg 93°, a hemipiramisszög 120° 39". Az amfibol-csoport ásványai rendesen igen jól hasadnak míg az augitéi, egy kivételével, kevésbbé jól. Az A. kristályai rendesen hosszú oszloposak, lapokban ritkán gazdagok, sohasem hegyben végződők. Pleochroizmusuk igen erős, ami mikroszkóp álalt könnyen megkülönbözteti az augittól. Anyaga magnézia-, mész-, vas-biszilikát (CaMgFeSiO₂); sokszor csatlakozik ezekhez még timföld, egy kevés vasoxid és nátron meg káli. Némely amfibolban fluórt, sőt titánt is konstatáltak. Színe a sötétfeketéig változhatik; legközönségesebb a fekete, gyakori a zöld is, színtelen is akad. Keménysége 5-6, fs. 2.9-3.3. A kristályok többnyire bennőttek, de vannak fennőttek is. Összetett kristályos kőzeteknek, nevezetesen a szienit, a diorit, az A.-trachitnak stb. lényeges elegyrésze és mint ilyen a közönséges A. igen gyakori: azonkivül mint amfibolit (l. o.) egyszerü kőzetet is alkot. Igen szép A.-kristályok termőhelyei: Csehország (Wolfsberg Cernossin mellett, Klotzberg, Muckow), Stájerország (Gleichenberg), Norvégia (Arendal), Ural (Polakovszk, Anskul), stb. Nevezetes, hogy mesterséges salakokban eddig A.-kristályokat nem észleltek, mesterséges olvasztás által előállitani szintén nem sikerült. Meteoritekben A.-csoportbeli ásványt eddig nem találtak. A név (Haüy-tói) azt akarja jelezni, hogy más ásványokkal felcserélhető; amphibolos gör. a. m. kétértelmű.

Az A: csoport ásványaihoz tartoznak: A tremolit vagy grammatit, nem egyéb mint A.-változat, fehér, szürke, szálas, rostos szövetű, selyemfényű kristályhalmazokban található szemcsés mészben és dolomitban, vagy pedig kristályos palákban. Anyaga lényegében magnézia-mész-szilikát aránylag kevés vastartalommal, ezért a világosabb színe. Nálunk nagy mennyiségben Moravicán, Oravicán, Rézbányán, Szászkabányán találják. Szép a szt.-gotthárdi (Campolongo). Pini Svájcban a Val Tremola-ban találta legelőször és innen a név. A grammatit név Haüytól való, grammé a. mvonal, mert törött kristályain végig húzódó vonalat észlelt. Ha a tremolit szálai igen finomak, azbeszt a neve (l. o.). A sugárkő vagy aktinolit, hosszúkás, zöldesszínű üvegfényű amfibol; oszlopai különösen zsírkőben és kloritpalában benőve fordulnak elő; gyakran képez sugárosan rostos halmazokat. Nálunk Igló mellett és Krassó-Szörénymegye több helyén találják. Igen szépek a zillerthaliak (Tirol)- Vastartalma nagy. Az Alpokban kis mennyiségben mint aktinolit-pala is előfordul, úgyszintén a tremolit mint tremolitpala. Az edenit, calamit, valamint a rafilit, a cimatin (kimatin) és a pitkarandit nem egyebek tremolit-, illetőleg sugárkő-változatoknál. Asmaragdit szép fűzöld s igen finom szálú aktinolit, többnyire gabbró-kőzetben, olivin-nek elváltozási terménye. Némely zöld amfibolt is smaragdit-nak mondanak. A pitit sem egyéb olivinből átváltozott smaragditnál. Finom szálú, kuszált szövődésű változata az aktinolitnak a nefrit (l. o.). A pargazit kékeszöld amfibol Pargasból (Finnország) kristályos mészkőben; a karinthin sötétszínű amfibol Karintiából (Saualpe) aklogitban. Az uralit az amfibol igen finom rostos kristályhalmaza, mely augit alakjában jelenik meg; tulajdonképen az amfibolnak homoax pszeudomorf alakja (l. Álalakuság) augit után. Lelőhelyei: Ural Norvégia Déltirol. Hasonló hozzá a traversellit is. A breislackit (hajforma), a kokscharowit, a cummingtonit ugyancsak amfibolok. Alkáliákban gazdag tagjai az amfibol-csoportnak: a glaukofan, az arfvedsonit, a krokydolit (l. ezeket külön).

Forrás: Pallas Nagylexikon