Amfiteátrum

Köralakú épület neve, hol a római nép összegyűlt, hogy a gladiátori játékokban és állathajszákban gyönyörködjék. A gladiátori viadalok eredetileg nem voltak hivatalosak. Az etruszkok példájára egyes tehetősebbek a gyászszertartások alkalmával rendezték és pedig Rómában rendszerint a fórumon. Rövid idő múlva azonban oly népszerűek lettek, hogy a nép minden más játéknál szíveseben nézte. A császári korban igen gyakoriak voltak s egészen az V. század elejéig divatban maradtak. Campaniában e célra korábban emeltek megfelelő épületet, mint Rómában. Itt az első A.-ok ideiglenes faalkotmányok voltak. Kr. e. 29. építtette Statilius Taurus az elsőt kőből, ez azonban a Nero-féle tűzvészben elpusztult. A másodikat Vespasianus kezdte építeni, Titus fölavatta, Domitianus pedig befejezte.

A Kolosszeum neve alatt ismeretes hatalmas romjai a régi Róma egyik legcsodálatosabb emlékét alkotják. A császári korban az amfiteatrális játékok iránt táplált szenvedély messze Itália határain túl, a legtávolabb eső tartományokban is gyökeret vert. Az Itália területén található A.-ok közül a nevezetesebbek a capuai, mely nagyságra megközelítette a Koloszeumot, a puteoli, a pompeii, a veronai, mely még ma is meglepő épségben áll fönn, a tartományokban majdnem minden nagyobb városnak volt amfiteátruma. A leghíresebbek a nemausisi (Nimes), és a polai. Néhány év előtt meglelték a carnuntuminak (Bécs szomszédságában) maradványait. Pannonia területén eddig csak az aquincumi ismeretes, Dáciában pedig most dolgoznak a sarmizegethusainak felásatásán.Mindez épületeknek területe a nézőtérre (cavea) és a küzdőtérre, a többnyire elliptikus alaku arenára oszlott. Ez utóbbinak talaja nem volt mindig szilárd föld, mint Pompeiben és nálunk, hanem mély falazatokon nyugvó deszkapadlózat alkotta. E falak különös helyiségeket zártak körül, melyek a vadállatok számára ketrecek gyanánt, s mint a mai színpadokon, a gépezetek befogadására szolgáltak, melyekkel a díszletek változtatását eszközölték (Róma, Capua, Puteoli). A nézőtér ülősorai fokozatosan, több övre osztva emelkedtek az arena körül a magasba. Azonkívül lépcsők több ékalakú szakaszra (cunei) osztották. Legfölül oszlopos csarnok emelkedett. A köznép és a nők a felsőbb ülőhelyeket foglalták el. A nézőtér fölé ponyvát húzhattak a nap sugarai ellen. Aquincumban a nézőteret állandó tető óvta meg a szél és eső támadásaival szemben: A nézőtér ülősorai az arénával párhuzamosan futó falazatokon, keresztfalakon, pilléreken és boltozatokon nyugodott. A külfal több emeletre oszlott. A római Koloszeum 4 emeletes. A három alsó szalagot 80-80 ívezetes nyílás szakította meg, a legalsóbbnak díszítésére dór, a másodiknál jón, a harmadiknál korintusi féloszlopok szolgáltak. A negyedik emelet ablakai között korintusi pillérek voltak alkalmazva. A közönség a földszint arkádjain át lépett be az épületbe s innen a nézőtér alatt felvezető lépcsőkön át jutott a helyére. Az emeletek arkádnyílásaiban szobrok állottak. Ami a nézőtér alépítményét s a külső körfal beosztását és tagozását illeti, a kolosszeummal lényegében összevágnak az összes itáliai, a délfranciaországi stb. amfiteátrumok. Lényeges eltérést mutat azonban e részben tőlük a carnuntumi s az aquincumi amfiteátrum. Mindkettő a barbár provinciális amfiteátrum tipusának tekinthető.

Aquincumban az ülőpadok nem nyugodtak boltozatokon, itt a külső körfal és az arénát körülzáró pódiumfalazat közt levő tért földtömeggel töltötték meg s ezen helyezték el a kőpadokat. A külső körfal biztosítására kívül falpillérek, belül falsarkantyúk szolgáltak, mely utóbbiak egyúttal az ülőpadok süppedését meggátolták. Különben sem ezek, sem azok elrendezése nem szabályos. A közönség vagy a két főkapun át vagy pedig a külső körfalhoz odaépített lépcsőkön át jutott helyére. Az ismertebb A.-ok nagyságának megítélésére szolgáljon a következő összeállítás:

Forrás: Pallas Nagylexikon