(ejtsd: ámien), 1. Somme francia
département egyik kerülete (arrondissement), kiterjedése 1840 km2,
lakosainak száma (1886) 198,489. - 2. A., Somme francia département fővárosa, a
tenger színe fölött 36 méternyire; termékeny síkságon; a hajózható, sok ágra
oszló Somme vizébe itt ömlik bele a Celle. A francia északi vasút mellette
vonul el. (1886) 80,288 lakossal. Van egy IV. Henrik korából származó
fellegvára, több nagy piaca és egyenes, széles és jól kikövezett utcái. A város
régi sáncait szép boulevardokká változtatták. Épületei közt, mint a
legkiválóbbak, említendők az 1120-1288 közt épült székesegyház, befejezetlen
kettős toronnyal; a gót stílű templom a műépítészet valódi remeke; de Luzarches
Róbert és de Cormont Tamás, a fiával Renaud-val építették, homlokzatát gazdagon
díszített faragványok és szobrok emelik, oldalbejárata gyönyörű. A székesegyház
előtt van amiensi Péter bronzból öntött szobra. Nevezetesek továbbá a St.
Germain és St. Remy a XV. századból, a városháza, melyben 1802-ben a A.-i békét
kötötték, az igazságügyi palota s a múzeum, melynek építését 1864-ben fejezték
be, Franciaország legnagyobb gyűjteményeinek egyike, újabb francia képíróktól
mintegy 200 festménnyel. Számos iskolája, köz- és jótékonysági intézete van.
Ipara és kereskedelme nagy fontossággal bír, különösen virágzik a posztó- és
pamutszövés, len- és selyemfonás, nagyszerű műfestőintézet és más gyárak,
melyekben kárpitokat, gépeket, vegyészeti árúkat és cukrot készítenek. A.
jelentékeny kereskedést űz répacukorral, gyapjuval, olajmagvakkal, gabonával,
hüvelyesekkel. Mint az ambiánok fővárosa már az ókorban Samarobriva név alatt
volt ismeretes. Mint püspöki székely ura volt a körülötte elterülő vidéknek,
Amienoisnak; 1185-ben Fülöp Ágost francia király birtoka lett. 1435-ben VII.
Károly Jó Fülöp burgundi hercegnek adta át, csak 1477-ben merész Károly halála
után szállott vissza Franciaországra. Bonaparte József, Cornwallis marquis,
Azara és Schimmelpenninck 1802 március 27-dikén itt irták alá a városházán a
híres amiensi békét, melynek értelmében Angolország megtartotta Cejlon és
Trinidad szigeteket, s szabadon mehetett a Jó Reménységfok kikötőibe.
Franciaország a gyarmatait kapta vissza, Málta-sziget a johanniták birtokába
ment újra, Spanyolország és Batávia pedig, Cejlon és Trinidad kivételével, gyarmatait
kapta vissza. A franciáknak Rómát, Nápolyt és Elbát kellett volna kiüresíteniök
és az orániai házat kártalanítaniok. A portának birtokát, úgy amint az a háború
előtt volt, elismerték. Mivel ezek a határozatok az angolok kevélységét
sértették, Anglia közvéleménye ezt helytelennek nyilatkoztatta s a háborút 1803
május 18-án újra megüzente. Nevezetes továbbá A. az 1870 nov. 27-én itten a
németek és franciák közt vívott döntő ütközetről.
Forrás: Pallas Nagylexikon