Amiloid elfajulás
oly elfajulási kórfolyamat,
melynél a szervek sajátságosan áttetszőkké, szalonnaszerűekké lesznek és
elkeményednek, a friss szövet vékonyabb szeletjei viaszszerűen fénylenek. Innen
a szalonnaszerű vagy viaszszerű elfajulás elnevezése is. A megbetegedett szervekben
üvegszerű, teljesen egynemű, erősen fénytörő anyag rakódik le, melyet Virchow
nitrogén-mentesnek, az amilumhoz közelállónak tartott, mert úgy találta, hogy a
jóddal az amilumhoz némileg hasonló magatartást mutat s azért nevezte el az
anyagot amiloidnak. Később azonban kiderült, hogy nitrogéntartalmú
fehérje-anyag. Főleg az apró véredényekben képződik, illetőleg rakódik le, s
mert jóddal mahagoni pirossá, borpirossá, metilviolával élénk rubinpirossá
lesz, holott ezek az ép szöveteket szalmasárgára, illetőleg kékre festik:
legkisebb mennyiségben is felismerhető mikroszkóppal. A megvastagodott
véredények űrtere megszűkül, a szövetek kevesebb vért kapnak s végre zsírosan
elfajulhatnak. Az A. anyag úgy az erős vegyszereknek, mint a rothadásnak is
ellentáll; nem oldódik, nem szívódik fel, s azért hol kiképződött, fekve is
marad, s a bántalom nem gyógyítható, kivéve a szem kötőhártyáján, hol a
beszűrődött részletek kivághatók. Főleg általános, kimerítő betegségek,
kachexiák kíséretében fejlődik ki, így tüdő- és csontgümősödésnél,
szifilisznél, régi genyedéseknél (főleg csontokban), fehérvérűségnél
(leukemia), míg a rák kiséretében ritkán. A szervek között főleg a lép, máj,
vesék, nyirkmirigyek és belek nyálkahártyáján mutatkozik. Magában a vérben az
A. nem mutatható ki, lehet, hogy az anyag, melyből az A. képződik, vagy a
vérből v. a szövetelemek protoplazmájából származik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|