Amnézia
(gör.), az emlékezés teljes
hiánya, az öntudatlanság bármely formájának egyenes és soha nem hiányzó
kifolyása. Arra az egész időre nézve, melyben valakinek öntudata bármi okból
meg volt akasztva, az öntudat ébredése után teljes emlékezés-hiány áll fenn, úgy
hogy az illető mindarról a mi körülötte és vele az alatt az idő alatt történt,
később semmit sem tud. Úgy van ez az egyszerü ájulási rohamoknál, valamint p. a
legsúlyosabb efféle állapotoknál, a nehézkóros rohamoknál. Bármilyen komplikált
működést végez az egyén ez önkívületes állapotban, az önkivületesség végével
teljes amnézia fogja el. Az A. a büntető jogban fontos szerepet játszó
úgynevezett mania transitoriának egyik jellemző ismérve.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|