Ampringen

(némelyek szerint Abringen vagy Ambringen) János Gáspár, a német lovagrend nagymestere, Magyarország történetében gyászos szerepet játszott kalandor. I. Lipót őt, minden magyar törvény lábbal tiprásával, 1673 febr. 27-én Magyarország kormányzójává nevezi ki teljhatalommal s melléje négy magyar és négy osztrákból álló tanácsot rendel. Ez utóbbiak: gr. Pötting Sebestyén, Spankau tábornok, Erhard és Hoffmann tanárok; a náluk semmivel sem jobb magyarok pedig: Szelepcsényi érsek, Forgách Ádám h. országbíró, Majthényi János kir. személynök és Kollonics Lipót kamaraelnök. A kormányzó Magyarországot mint fegyverrel hódított tartományt igazgatta s hogy magát a császári udvar előtt nélkülözhetetlennek tüntesse föl, mindig új és új összeesküvéseket fedezett föl, melyeknek állítólagos részeseit embertelen kínzásokban részesítette. A tömeges kivégzések napirenden voltak, az új kormányzó által fölállított eretneknyomozó törvényszékek a protestánsokat, a hadi törvényszékek pedig a vagyonos hazafiakat üldözték. E gondosan szítogatott pártoskodás a nemzetet két táborra osztotta, melyek egymást kurucnak és labancnak csúfolták. A protestánsok templomait elszedegették, papjaikat, híveiket karóba húzták, kerékbe törették az Osztrák tábornokok és várkapitányok, s dacára az 1670. kiadott általános amnesztialevélnek, a Wesselényi-féle összeesküvésben részesekül feltüntetett papokat és lelkészeket összefogdostatták, s A. az aljas szövegű reverzálisokat aláírni nem akarók közül mintegy hetvenet Triesztbe és Nápolyba hurcoltatott gályarabságra, többek közt Harsányit és Séllyeit, kik közül az annyi sanyarúság után még életben maradt harmincat Ruyter Mihály, derék holland tengernagy váltotta ki a babiloni fogságból. Ampringen nyolc évig viselte kormányzói hivatalát s ezalatt Magyarországnak különösen tiszai részét dúlások, öldöklések, kegyetlenségek és égbekiáltó gonoszságok színterévé változtatta. A tatárjárás óta nem dúlták így fel e vidéket, mint Lipót zsoldosai; közöttük a legembertelenebbek Kobb, Spankau, Strasoldo voltak. Ezrekre megy az ártatlanúl legyilkoltak száma, Kobb (l. o.) egyedül a kassai főtéren hatvankét magyar nemest végeztetett ki, és pedig 22-t karóba húzatott, negyvenet pedig lefejeztetett. Ez állapotok kényszeríték végre az alig 21 éves Tököly Imre grófot a nemzet szabadságának, az igazságnak s az ártatlanok ügyének védelmére. (Pénzei ezért viselték a «pro libertate et justitia» köriratot.) A.-t végre, miután Tököly győzelmesen hadakozott az egész országot már-már meghódította, Lipót fölmentette gyászosan gyakorolt kormányzói tiszte alul, vissza állította az eltörölt nádori hivatalt 1681-ben s Eszterházy Pált nevezte ki nádorrá. A. azután Franciaországba menekült a közgyűlölet elől, mely őt Magyarországban és Ausztriában egyaránt üldözte. Később Szilézia kormányzója lett, de e hivatalát bekövetkezett halála miatt alig három évig viselhette. V. ö. Angyal Dávid, Thököly Imre. (Történelmi Életrajzok). Károlyi Árpád, A magyar alkotmány felfüggesztése 1673. (Akad. értekezés 1883.)

Forrás: Pallas Nagylexikon