Amur-földje

Az Amur folyóról elnevezett vidék. Területe 1.940,000 km², háromszor akkora, mint Franciaország. Oroszországnak birtoka (970,000 km²) az É. sz. 43° és 56° és a K h. 120-139° (Páristól) közt fekszik; határai: É-on Kelet-Szibiria, ÉNy-on Dauria, K-en a khinai Mandsuország, D-i végében a Tyumen folyó, K-en és ÉK-en a Japán Ochocki-tenger. A.-t egészében hegyek takarják; az Amur völgyét kivéve szélesebb völgyek rajta nincsenek. É-on a Sztanovoj-lánc ágai húzódnak Ny-ról K-re, D-en pedig a N.-Péter-öböltől a Castries-öbölig vonul el egy, még kevéssé ismert hegység. Az É-i rész zord és egészen olyan, mint a vele határos Szibiria; a középső rész a Zeja torkolatától odáig nyúlik, ahol az Usszuri alatt a hegyek az Amur partjáig érnek, itt az éghajlat és növényzet Közép-Európára emlékeztetnek; a déli rész az Alsó-Amur és Korea közt fekszik, ezt a Szihata Alin hegység osztja ismét két részre, a tenger melletti rész melegebb, a Ny-i pedig hűvösebb. Az A. gyér lakosságánál fogva még mindenütt a zordság és a vadon képét nyújtja, de a természet nem állja útját annak, hogy egykoron nagy területei jól művelt földekké ne váljanak. A legutóbbi becslések szerint az A. lakossága 60,000 lehet, kik közül 45 000 bevándorlott. A benszülött törzsek Ny-ról K felé menve a következők: az orocsonok, a manegrok, a birárok, a goldok, a szamagirok, a mangunok és a negdlák; valamennyien a tunguz (l. o.) törzshöz tartoznak, az első három tiszta nomád, a többi legalább egy helyen lakik, de szintén vadászatból és halászatból él. Az A.-t az oroszok két tartományra osztották föl: egyik a nyugati, az Amur-tartomány, Blagovjescsenszk főhellyel, a másik a keleti vagyis tengermelléki, Nikolajevszk főhellyel. A gyarmatosítás még kezdetleges állapotban van, mindamellett az oroszok máris több kis helységet alapítottak, kereskedelmi szabadalmakat adtak és az egyes helységek között postai összeköttetést is létesítettek. Az A. tartomány székhelyét az orosz kormány 1888 szept. havában Chabarovkából áttette Vladivosztok-ba, egyúttal az egész tartományt közigazgatásilag újból felosztotta.

Az A. sokáig egyike volt Ázsia legismeretlenebb részeinek; az első híreket róla európai hittérítők a XVII. században közölték. Ugyanekkor eljutottak annak Ny-i részeibe az orosz kalandorok is, akik Szibiriát kezdték bebarangolni. 1643-ban Pojarkov Vaszilij egy kozákcsapat élén végig vonult az Amur mellett és az ott lakó benszülött törzseket Oroszország fensőbbségének elismerésére és prémadó fizetésére kényszerítette, továbbá a folyó balpartján Albazin erőd alapját megvetette. Mivel azonban e területekre a khinaiak is jogot tartottak, A.-nek birtokáért háború folyt, amelynek az 1689-iki és 1728-iki béke vetett ideiglenesen véget, meghatározván a két ország közt a határt. Oroszország azonban e békekötéseket nem tartotta meg és miután Middendorf útja 1845-ben az oroszok figyelmét ismét e tájakra vonta, tovább D-re terjesztették ki hatalmukat, amit az 1858-iki aiguni egyezség és 1860. pekingi szerződés megerősítettek. A legjelentékenyebb utazók A.-be: Maak és Gersfeldt ( 1854-55), Schrenck és Maximovics (1854-56), Schwarz (1857-1860), Venjukov és Budogorszkij (1858-60). (V. ö. Müller: Gesch. d. Gegenden am Flusse A. Recueil d"histoire russeben, 1762, V. köt. Collins: Voyage down the Amoor, New-York 1860. Atkinson: Travels in the regions of the Upper a. Lower Amur, Lond. 1860, és a fentebb említett utazók műveit.)

Forrás: Pallas Nagylexikon