Amur

Latin neve: Ctenopharygodon idella

Angol neve: Grass Karp

Német neve: Graskarpfen

Népies nevei: fűponty, fűevőhal

Alakja a nyúrgapontyra emlékeztet, igen izmos hal. A feje arányaiban a testéhez képest kicsi.

Egész testét pikkely fedi, amelyek ezüztösen csillogóak és sötéten szegélyezettek. Háta sötétebb zöldes színű, oldala ezüstös-aranyos csillogású /az élőhelytől függően változó árnyalatú/, hasa világos-sárgás színezetű. Hát és farkúszói egyaránt erőteljesek, vöröses árnyalatúak.

Őshazája Ázsia, a kínai nagy folyók és az Amúr vidéke. Ezen területeken az élelmezési jelentőségét már a XVII. században felismerték. A második világháború után Európába, Ausztráliba majd az Amerikai kontinensre is betelepítették.

Növényevő táplálkozása folytán a vízügyi szolgálat napjainkban is előszeretettel telepíti a sással, náddal benőtt öntözőcsatornákba, tavakba.

Az amur gazdasági jelentőségét az is növeli, hogy az értéktelen növények eltakarításán kívül a fejlődése igen gyors. Ezáltal viszonylag rövid idő alatt juthat a gazdaság teljes értékű fehérjetartalmú élelmiszerhez. A kifejlett példányok akár a harminc kilós súlyt is elérhetik.

Hazánkban 1963-ban kezdték el a telepítését, főként Szovjetúnióból és Kínaból importált ivadékokkal. Vizeinkben a természetes szaporulata nem jelentős, a kifogott példányokat mesterséges úton szaporított példányokkal pótolják.

Tartózkodási helye főleg a csendes vízszakaszok hínáros, békalencsés része.

Fogását korlátozzák különböző rendszabályok szerint, amik területenként eltérőek. A vízgazdálkodási szempontból telepített halak kifogását szigorúbb, míg a horgászati célból telepítettek fogását enyhébb rendeletek korlátozzák.

Az amur konyhai feldolgozása, felhasználása hasonlít a pontyéhoz.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia