Anabaptisták
azaz újrakeresztelők azok, kik a
kisdedek keresztelését megvetik s a felekezetökbe belépni kivánókat újra
megkeresztelik. Ezzel az irányzattal a reformáció korában léptek fel az ú. n.
zwickaui próféták (Storch, Stübner, Münzer) 1521-ben, akik a gyermekkeresztség
elvetésének ürügye alatt rajongó forradalmat indítottak a vagyonos osztály
ellen, követelve a birtokegyenlőséget, soknejűséget és más ilyes
oktalanságokat. Az elégületlenek csatlakoztak hozzájuk mind német, mind
helvéciai és holland földön s államellenes üzelmeiknek egy időre fegyveres erő
vetett véget Frankenhausennél 1525 május 15-én. Legádázabb volt azonban a
Hollandiából kiűzött újrakeresztelők forrongása, melyet 1535 jun. 25. a
protestáns fejedelmek vérbe fojtottak el. A XVI. közepén aztán a holland
eredetű Menno (1505-1561) gyülekezetté tömörítette e felfogás híveit, kiket is
ő róla 1570 óta mennonitáknak, illetőleg újabb elvegyülések következtében most
már egyszerűen keresztségpártiaknak (Doopsgezinden) neveznek. Ezek elvetik a
gyermekkeresztséget, az esküt, a katonáskodást és túlságosan gyakorolják a
mosakodást. Legrégibb hitvallásuk 1580-tól ered: «Korde Belydenisse des
Geloofs» stb. (praecipuorum christ. fidei articulorum brevis confessio), mely
40 tételből áll. Tanaiknak cáfolata már a reformátoroknak sok gondot okozott,
ami látható Luther német műveinek wittenbergai kiadásu II. kötetéből, Zwingli
munkáiból (Schuler és Schulthess-féle kiadás) II. l. 230 kk. Írt ellenük
Bullinger is: Von der Wiedertaufe Ursprung, Secten und Wesen, Zürich 1561. 4.
Történelmükre vonatkozólag l. Hast, Geschichte d. Wiedertäufer (Münster 1866);
Boaterwek, Zur Litteratur und Geschichte der W. (Bonn 1864).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|