Anagnorizis

(gör., a. m. «ujra megismerés»), a hellén dramaturgia sajátságos műszava és alkotó része. Az ó-kor kalandozási, vándorlási, gyarmatosítási ösztöne, valamint a sok hosszadalmas tengeri út gyakran beláthatatlan időre elszakította egymástól a rokonokat, barátokat; a bizonytalan időben megesett találkozások pedig gyakori és mindenféle meglepetésekkel jártak. Az ókori élet eme kalandos jellegének megfelel a régi drámának az a szerkezete, mely szerint a darab befejezését rendesen a cselekvő személyeknek egymás által való fölismerése előzte meg. Ebben a felismerésben, A.-ban, a nagy hellén tragikusok rendkívüli hatást tudtak kifejteni, amennyiben szomorújátékaikban rendszerint kitudódott, hogy a legközelebbi vérrokonok törtek egymás ellen a legkegyetlenebbül. Az A.-t különféle, finomnál finomabb variációkban dolgozták ki az egyes versenyző költők. A vígjátékban az A. rendesen a bonyodalom megoldására szolgált. Antik értelemben használta az A.-t Shakespeare több víg darabjában, Goethe «Iphigeniá»-ban, Schiller a «Messinai hölgy»-ben. Általában véve az A.-t ma is nem egyszer használják mint színpadi fogást, de ez már a változott kultúrviszonyok miatt a mai tragédiában nevetséges, a vígjátékban pedig siralmas színben tűnik fel.

Forrás: Pallas Nagylexikon