Analcim

szilikát ásvány, a zeolitok csoportjából, még pedig az egyedüli szabályos rendszerben kristályosodó gyakoribb zeolit. Anyaga viztartalmu nátrium-aluminium szilikát(Na₂Al₂Si₄O₁₂+2H₂O). Kristályai (leggyakrabban ikozitetraéder magában v. hexaéderrel kombinálva) rendesen aprók, ritkán nagyobbak (Fassavölgyben néha ökölnagyságúak). Színtelen fehér, szürkés, néha húsveres; nagyon kevéssé hasad. K. 5.5; fs. = 2,1-2,8. Poláros fényben némelyik kettős fénytörésű, ami azonban a kristálylemez melegítésekor megszűnik. Bazaltos és trachitos kőzeteknek üregeiben, repedéseiben egyéb zeolitokkal együtt (natrolit, kabazit) elég gyakori. Nálunk Erdélyben Tekerő, Podkura, Nagy- és Kis-Almás vidékén mandolakőben, Selmecen mállott zöldkőben, Uj-Moldován bazaltban és trachitban, érccel együtt találják. Igen szép színtelen kristályok vannak a következő helyeken: a Cyclops-szigetek tufájában (Catania mellett); Skótország (Dumbarton), Irland (Riesendamm), Staffa sziget, Csehország (Schreckenstein, Aussig), Norvégia (Arendal), Ural (Blagodat), ez utóbbi két helyen mágnesvaskőben. Mint kőzet elegyrész is szerepel a tesdanitban (Morvaország, Neutitschein). Mesterségesen is állítottak elő kristályokat, melyek majd egyes, majd kettős sugártörésűek voltak. Az A. sokszor leucitból képződik, mely képződés mesterségesen utánozható. Analcim-pszeudomorfózis alakok leucit után Nápoly mellett (Rocca Monfina) és Breisgauból (Kaiserstuhl) ismeretesek. Elváltozik prehnitté. v. ortoklasszá, mely utóbbi elváltozás annyiban nevezetes, hogy leucitból vagy más szilikátból képződve, megint visszaalakul vízmentes szilikáttá. Nevét Haüy-tól kapta; analkis görög szó a. m. gyenge, erőtlen, mert dörzsölve nagyon gyengén elektromos Watter kubicit-nak nevezte (kockás-zeolit), Breithaupt cuboit-ja az Uralból (Blagodat) sem egyéb A.-nél; a cluthalit (clutha a. m. Clyde völgy Skótországban) elváltozott A., az eudnofit (Norv. Lamö, Brevig szienitban), úgyszintén a pikranalcim (Toscana) és a savit (Toscana) téves elemzés következtében alkotott új nevei az analcímnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon