Ananász

(An?nassa Lindl., Ananas Adans., an?na, an?ssa v. nanas a tupik nyelvében, Braziliában, növ.), a Bromeliaceák génusza. Levele merev, a szélén tövisesen fogas. Algyümölcsözete a mandolatermő fenyő tobozához hasonlít, s az egész gyümölcscsoport az igazi gyümölcsszemeknek a virágzat megpuhuló tengelyével, meg a hegyelevelekkel való összeforradásából származik. Hat faja él Amerika forró tartományaiban. Az A. sativa Lindl. (Bromelia ananas L., l. az eleség-növények III. tábláján) Dél-Amerika forró vidékéről ered, de valamennyi meleg tartományban (Kelet-India, Afrika, Mexikó stb.), sőt nálunk is külön alacsony, de nagy hőfoku ananász-házban, általában már 1535 óta termesztik. Szára 0.3-0,6 m. magas, levele 16-26 cm. hosszú, álóéalakú, szálas; virága lilaszín, gyümölcse eleinte zöld, megérve sárga, mint földije, a kukoricaszem, húsos, kedves szagú és szamócaízű, gyakran 3-4 kg. E gyümölcsözeten a virágzat tengelye túlnő, s meddő levélkoronát visel. Az A. termesztés folytán nagyon megváltozott és elfajzott, gyümölcsének íze és zamatja nagyon gyarapodott; a termesztett gyümölcse mindig nagyobb, s többnyire magvatlan. A Celebesen és Braziliában elvadult A. gyümölcse apró és ízetlen, de jó magvat érlel. Ma 50-60 fajtája van, de az ananászházban csak mintegy 10-et ápolnak. Németországban az A. sativa nervosa maximát tartják a legjobbnak. Nyugat-Indiában 25 ár földbe 1600-2000 tucat A.-t ültetnek s két év múlva, az első aratás alkalmával mintegy 1500, második és harmadik aratáskor pedig 1000 tucat 1.5-1.75 kg. gyümölcsük lesz. Európában az A.-t 1830 óta termesztik.

Az A. a forró tartományokban üdítő ereje miatt mint jóízű gyümölcs becses. A forró földöv legjobb gyümölcsének tartják. Íze édes-savanyús, zamatja nagyon finom. Frissében szeletekre metélve szokás enni, de máskép is elkészítik (A.-bowle) v. a levével más csemegefélét készítenek (A.- puncs, A.-fagylalt stb.). A trópusok között az A.- nedv megerjesztéséből bor, nanaja nevű liqueur és szeszital is lesz, de ez Nyugat-Indiában a még nem klimásodott bevándorlónak veszedelmes lehet, sőt az A. gyakori élvezete még nálunk is kártevő a foghúsnak, a gyomornak és a húgy szerveinek. Indiában orvosságnak is használják. Európában legtöbbre becsülik a cukorsüveg fajtát, melynek kúp alakja és sárgás színe van, továbbá a jajagná-t, mely szintén sárgás húsú, de apróbb és tojásdad gyümölcsű, íze pedig valamennyi fajtáénál finomabb. Az első A. 1541-ben jutott Spanyolországba, kat. Ferdinand udvarába. A növényt legelőször Hernandez de Oviedo «Naturgeschichte Indiens» című munkájában, 1535-ben ismertette meg és rajzolta le. Le Cour hollandi kereskedő kezdte legelőször az A.-t 1650-ben Leiden mellett fekvő driehocki kertjében ültetni, s valóban érett gyümölcs jutalmazta kísérletét. Portlandi Károly 1690-ben Angolországba vitte, hol sir Mathew Decker-nek 1712-ben Richmond körül az A. termesztése sikerült is. Boroszlóban dr. Kaltschmidt 1703-ban virágoztatta és gyümölcsöztette legelőször, s a ritka gyümölcsöt a bécsi császári udvarnak küldötte.

Az A. tenyésztése. Az A.- t Braziliában és Guyanában a földek körül ültetik s itt minden ápolás nélkül két év alatt gyümölcsöt hoz; Európában csak külön e célra berendezett ananász-tenyészőházakban nevelhető, ahol a tenyésző-házak berendezése s az alkalmazott különféle kertészeti fogások szerint 1¹/₂ egész 3-4 év alatt ad gyümölcsöt. Szaporítása gyökérsarjak, az úgynevezett ananászfiak (németül Kindel, a Kinder szóból) útján történik.

Az idősebb, gyümölcsöt hozó ananásznövényeken ilyen gyökérsarjak nagy mennyiségben fejlődnek, de közülök csupán 3-4-et, a legerősebbeket szabad meghagyni, míg a többiek már kezdetben kitörendők, mert különben gátolják a gyümölcs kifejlődését az anyatőn; legalkalmasabbak a szaporításra azok a gyökérsarjak, amelyek a tőaljon képződnek, mert ezek, földdel betakarva, szépen gyökeret fejlesztenek már akkor, midőn még az anyanövénnyel összefüggésben vannak. Ha már az anyatőről a gyümölcsöt levágták (a gyümölcsvágás rendesen július közepén kezdődik és szeptember végéig tart) s az ananászfiókok eléggé megerősödtek, akkor le kell venni az anyanövényről. Ennek megtörténtével az ananászfiakat meg kell tisztítani s a gyökérnyaknál el kell metszeni, a metszett sebet a rothadás meggátlására be kell hinteni faszén-porral. Az A.-fiakat nem szabad soká állni hagyni, hanem mielőbb, mint dugványokat, megfelelő nagyságú - 10-12 cm. átmérőjű - cserepekbe kell elültetni, melyek legalább ¹/₃-nyi magasságig mohával töltendők meg, amelyben a gyökerezés gyorsan megy. A cserepeket azután frissen (14 nappal előbb) készített melegágyban, földbe v. fürészpor közé sülyesztik. A melegágy födele zárva marad mindaddig, míg az A.-fiak új gyökereket fejlesztettek, ami rendesen 3 hét alatt áll be. A melegágy földjének legalább 31° C. hőmérsékkel kell bírnia, de ha ez nagyon felszállna, akkor az ágyat szellőztetni kell. Ha már az A.-fiak jól meggyökereztek, akkor az ágyat többször szabad szellőztetni, a naptól nem kell megvédeni és időnként kissé öntözni is lehet. Október végén, vagy november elején a melegágyból a cserepeket kiszedik s beviszik a tenyészházba, hol a növények mérsékelten öntözendők.

A következő évben, február közepén, legkésőbb márciusban, cserepestől frissen készített melegágyba sülyesztjük a tenyészházból kihozott növényeket, amely ágyak födelét mindig zárva kell tartani. A fejlődés ekkor lassankint megindul. Május elején újabb melegágyak készítendők, melyekbe most már nem cserepestül, hanem szabadon kell beültetni az előbbi ágyakból kiszedett növényeket erősségük szerint különböző, átlag 30 cm. távolságra; a kiültetésre legalkalmasabb a meleg, borús idő. A beültetés után az ágyat meg kell gyengén öntözni s fedelét betenni, betakarni azonban csak a déli órákban szabad. Ha a növények megint meggyökereztek, akkor lassankint szellőztetni s öntözni kezdik; amint a napok hosszabbodnak, egyre több ideig szellőztetik s esténkint egyre erősebben öntözik; legjobb, ha reggeli 9 órától délután 4 óráig födetlenül maradnak a növények; ez időtájban tanácsos minden 2-3 hétben trágyalével öntözni az ágyat. Ha a napok rövidülni kezdenek, az öntözés és szellőztetés gyengébb lesz. Októberig a növények jól megerősödnek s ekkor márm mint gyümölcshozók az ananász-tenyészőházba (1. ábra) vihetők. Ezek alacsony, jól fűthető házak, melyek üvegfalain a világosság és a nap melege minden oldalról behatolhat, de másrészt könnyen beárnyékolhatók; egyik kellékök a jó szellőzhetőség is. A házban ferdehajlású ágyak vannak készítve, melyekbe minden ültetés előtt tápdús, televényes mohával kevert laza földet tesznek. Elültetés előtt a növényeket meg kell tisztítani a valamennyi gyökerét éles késsel lemetszeni, valamint megmetszeni a tő alsó részét is, s behinteni a sebet faszén-porral. Az ültetési távolság körülbelül 50 cm. s a növények oly mélyen ültetendők, hogy alsó leveleiket a föld befödje. A tenyészházat addig, míg a növények ismét meggyökereznek, árnyékban s hőmérsékét állandóan 25-28 C. fokon kell tartani mintegy 4-5 hétig; ekkor a növények már jól megerősödtek, amire a nyugalmi idő következik. A hőmérséket lassankint 11-12 C.°-ra kell leszállítani s a növényeket teljesen szárazon tartani.

A nyugalmi idő február elejéig tart, ennek elteltével az ágyak földjét 31 C.°-ra kell emelni, míg a tenyészház levegője lehető alacsony fokon tartandó egész addig, míg a gyümölcsrügy ki nem nyílik; ez ideig öntözni sem szabad, de ha ez megtörtént, ekkor az ágyak s a növények dúsan, minden reggel és este öntözendők s a ház levegője is 25-31° R. hőmérsékre emelendő. A levélkoronát, mely a virágzaton átnőtt tengely csúcsán foglal helyet, v. még a virágok kinyílása előtt, v. az elvirágzás után ki kell vájni. Elvirágzás után is folyton bőven kell öntözni az ágyakat, permetezni a növényeket s trágyalevet alkalmazni egész addig, míg a gyümölcs érni nem kezd, mikor az öntözést és permetezést teljesen abba kell hagyni. Ha ez eljárás mellett a gyümölcs teljesen ki nem fejlődik, ami észrevehető arról, hogy a növény buján tovább nő, az esetben a növényeket ki kell húzni, valamennyi gyökerét lemetszeni s a tenyészházba újra beültetni. Az ananásznak sok fajtáját kultiválják; kiváló fajták a «Nervosa maxima» s a «Cayenne». Az ananászt, ha elszállításra van szánva, nem szabad teljes érésben metszeni. Papirosba csomagolva szellős hideg helyen nyáron 3-4 hétig, télen 6 hétig lehet eltartani a gyümölcsöt. Ellenségei a pajzstetvek közül a Coccus Adonidum és a Coccus Bromeliae, dohányöntözéssel kell kiírtani; a gyümölcsben kárt tesz még a fekete hangya (Formica nigra) és a pincebogár (Oniscus asellus) is.

Az esetben, ha az év bármely szakában érett gyümölcsöt óhajtunk termelni, legalább 3 tenyészházra van szükség s ekkor a termelés nagyon körülményes. Az ananász-termelésről bővebb tájékozást nyújt W. Hampel: Handbuch der Frucht-und Gemüse-Treiberei. Berlin 1885.

Forrás: Pallas Nagylexikon