anarchizmus
Magát forradalmilag feltüntető kisolgári ideológiai-politikai irányzat. A haladás kerékkötőjének, mindenféle társadalmi baj
forrásának tartja az államot, ezért elutasítja az államhatalmat, így a proletárdiktatúrát is. Klasszikus formájában az
egyén "abszolút szabadságát" hírdeti, tagadja a munkásosztály vezető szerepét, harcának szükségességét. Lebecsüli
a néptömegek történelemformáló szerepét, ugyanakkor túlbecsüli az egyénét. A szervezett osztályharc helyett a
látványos terrorista akciók híve. Következetlenség, szervezetlenség, fegyelmezettlenség, és álforradalmiság a
legszembetűnőbb jegyei. Az anarchizmus a XIX. sz. 40-es éveben alakult ki, elsősorban azokban az országokban, ahol
meghatározó volt a kisárútermelés (Franciaország, Olaszország, Svájc, Portugália stb.). Szovjet-Oroszországban a
polgárháború évei alatt ellenforradalmi erővé vált. Ma is vannak anarchnista csoportok a latin-amerikai országokban,
de Európában is: az NSZK-ban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban. A trockizmus, a mauizmus
hatására tevékenységük időnként felélénkül.
mindenféle uralom, tekintély, a rend, a fegyelem tagadása és ezeknek megszüntetésére, felszámolására irányuló törekvés
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|
Magyar
Angol
Német