Anastasius

volt ellenpápa, kinek életéről csak újabban Hergenröther J. biboros adott biztos adatokat. A.- t IV. Leó 847-ben bíborossá tette, de ő már 848-ban elszökött Rómából. Ezért 850-ben kiközösítették, 853-ban pedig megfosztották rangjátol. IV. Leó halála után III. Benedek törvényes pápa ellenében ellenpápául választották az úgynevezett császári (II. Lothár-) párt főbb emberei. Miután a Lateránból elűzték, III. Benedek nagyon kegyes volt iránta, mire A. szerzetessé lett. I. Miklós pápa alatt a Szűz Máriáról címzett Tiberisen túli zárda apátjává, II. Adorján alatt pedig a római egyház könyvtárnokává nevezték ki, 869-ben résztvett a VIII. egyetemes (IV. konstantinápolyi) zsinaton mint a császár követe. Meghalt 886-ban. Irodalmi tevékenysége főkép fordításokban áll; lefordította Theophanes, Nicephorus és G. Syncellus történeti műveit, p. Maximus Historia mystica c. művét, stb. Eddigelé neki tulajdonították a Liber pontificalis szerzőségét is, mely Péter apostoltól I. Miklósig az összes pápák életírását adja, de újabban kimutatták, hogy A. legfölebb I. Miklós életét irta. L. Hergenröther, Photius, II. 130-240. Wetzer und Welte, Kirchenlexikon, 2. Aufl. I. B. 788 u. 77. Delisle, Étude sur le Liber pontificalis 1877.

Forrás: Pallas Nagylexikon