Anatéma
(gör.). Származik a görög anatidhmi igéből, ami a. m. felteszek, felajánlok,
félreteszek, visszavetek; ennélfogva anadhma és anadema az, ami fel van ajánlva, vagy az, ami vissza van
vetve; az anadhma mindig az előbbi, az anadema
pedig mind a két jelentésben használtatik az ó- és az új-szövetségi vallási
nyelvben. Az ó-szövetségben A. (zsidóul cherem) először az, amit teljesen
istennek ajánlanak, az ily élettelen tárgyat v. élőlényt, növényt, állatot
isten tiszteletére okvetetlenül meg kellett semmisíteni; A., cherem volt
másodszor az a bűntetés, mely által valaki bűnei miatt bizonyos időre
kirekesztetett a választott nép összes vallási gyakorlatainak közösségéből. Szt.
Pálnál (Róm. 9, 3. Gal. 1, 8. 9. Kor. I. 12, 3; 16, 22). A. a. m.: átkozott,
méltatlan arra, hogy létezzék. Az egyházban elszakítást jelent Krisztustól s
kiközösítést az egyházból. Főkép a hitbeli tanok, dogmák meghatározásául van
használatban, ily alakban: si quis dixerit ... anathema sit; aki ezt a téves
tant állítja, legyen az egyházból kiközösítve. L. még Kiközösítés. - A.
Maranatha, az átkozásnak borzasztó, a birodalmi átok hasonló mintái után
képezett formái által kitűnő s a középkorban gyakrabban előforduló egyházi
átok.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|